Szerző

Tóth Enikő

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 437 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. szeptember 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Enikő

Magány

Ó te magány! Te örökös magány!
Örökre társak maradunk már?
Mondd! Miért hagytak itt?
Miért közösítettek ki?
Ennyire gyűlölnek?
Ennyire nem szeretnek?
Vagy talán én vagyok a gond?
Én lennék a rossz?
Ha így van, változtatok rajta!
Csak mutassanak utat!
Azonban, ha igaz feltevésem,
S, tényleg gyűlölnek,
Akkor várj meg engem magány!
Veled maradok most már!
Veled maradok, míg csak élek,
Legalább te ne hagyj el, kérlek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


beckzoli542019. augusztus 18. 21:50

sosem vagy egymagad! az élet önmagában is élet, sok társad van észreveheted, üdv Zoli

Karabarsz2011. november 2. 23:22

Nekem azt mondtad nicns egy versed sem :P :D

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom