Szerző
Koszpek Péter

Koszpek Péter

Életkor: 40 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 625 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. szeptember 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Koszpek Péter

Utazás messzire...

Amikor rám talál a csend,
s elborít az árnyék,
suttognak zizzenő bokrok:
rád oly sok csoda vár még!

De miért hazudtok megint?
kérdem én, s a bánat
hideg acélkapcsokkal
zárja le a számat.

Csalódtam már százszor,
miért fáj hát ennyire,
hogy a röpke boldog időnek
el kellett mennie.

Lassan be kell látnom,
a sors adhat, ha akar,
bár az idő homokja lassan pereg,
mindent eltakar.

Oázisból sivatag lesz,
szeretetből harag,
dédelgetett emlékekből
csak keserűség marad.

Néha véget ér egy álom,
és újra a vonaton ülök,
talán valahová tartok,
vagy csak menekülök?

Most, hogy kiírtam magamból,
talán majd nem is fáj,
Hazudhatom, hogy változtam...
- Pedig csak a táj... -

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


krysztin2012. május 9. 11:38

gratulálok....

mezeimarianna2011. szeptember 29. 02:58

:((gratulálok!!

njzsike2011. szeptember 28. 16:10

Úgy látom, nem csak tőlem, Tőled is rabol az idő! Nagyon szép a versed!

Kicsikinga2011. szeptember 28. 15:24

Nagyon-nagyon szép a versed!

''Hazudhatom, hogy változtam...
- Pedig csak a táj... - ''

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom