Szerző

Voodoo

Népszerűség: 408 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1925 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. október 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (19)

Voodoo

Tükörszilánk

Csattanás, karambol,
látom ahogy szívem
a járda szélén landol
egy tükördarab fölött,
szétgurult narancsok,
véres kacatok között
néhányat még dobban,
utána hirtelen minden
sötét ködbe robban

Egy... kettő... három,
tisztán hallom még
a szívdobbanásom,
négy... öt... hat,
életem filmje lepereg
pár másodperc alatt,
hét... nyolc... kilenc
az utolsó filmkockán
édesanyám integet,
és szelíden ölébe hív,
hogy ne legyek egyedül,
ha tíznél megáll a szív...

A dermedt csöndben,
fehér fényben lebegek
súlytalanul, könnyen,
lenézek és meglátom
a kis tükörszilánkon
ahogy itt fent szállok,
lent meg fekszem holtan,
és nem maradt könnyem
elsiratni ami voltam...

2011.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fodoristvanne2020. augusztus 7. 09:05

Kedves Voodoo!

Kíváncsi voltam legelső versedre, nem bántam meg, hogy ellátogattam ide.
Szívet érintő módon adod át egy karambol pillanatait, a halálközeli érzéseket.
Ezekben a pillanatokban érezzük csak igazán, milyen kincs is az élet.
Az érzést ismerem, igaz nem baleset, hanem egyéb betegség okán.
Szívvel, szeretettel gratulálok gyönyörűen megírt alkotásodhoz!
Erzsike

rildi2020. augusztus 6. 14:51

@voodoo:én sem tartom szomorúnak, mert nem is a halálról, hanem az Életről írtál. Arról az életről, amiben mi csupán reménykedhetünk, de Te már tudod, hogy létezik, azon kevesek közt vagy, akik visszajöttek. Te már tudod azt, amit mi csupán sejtünk, hogy nincs halál. Néha én is érzem...néha.

voodoo(szerző)2020. augusztus 4. 17:35

@rildi: elvicceskedhetném, hogy téged is lát(ta)lak fentről & köszönöm, mert alapvetően még most sem tartom annyira szomorúnak ezt a verset. Leginkább arra figyelmeztet, hogy ne egy ilyen üvegszilánkon lássuk meg mi maradt ki az életünkből, amikor az utolsó filmkocka is lepereg...

rildi2020. augusztus 2. 15:16

@voodoo: ''Többé nem fáj már, hogy ezer évet késtem:'' mert ''szárnyaid épp érintették kezem''.
Én is ideértem...sok szeretettel.
I

P.M.2020. június 30. 21:54

Kiváncsi voltam az első versre. Érdemes volt visszakeresni. Gita❤

Sida2017. augusztus 28. 13:20

Csak most, de szívvel olvastam.
Si

Callypso2017. március 23. 16:58

''Halálközeli élményben sokunknak van részünk. Ilyenkor jó esetben ráébredünk, milyen hatalmas ajándék az élet. És milyen törékeny és tünékeny valami... '' - Ezt egy korábbi hozzászólásban írtad ehhez a vershez, melyben nagyon igazad van! Kicsit visszaolvasgattam a csodáidat és azt vettem észre, hogy Te nem csukott szárnyakkal kezdtél írni, hanem egyből kitártakkal. Minden alkotásod mesés, még ha szomorúak is olykor.
Örömmel tértem vissza a kezdetekhez és sok szeretettel gratulálok! (:

Merluccius2017. február 13. 09:58

Furi, de ... igaziból kaptál. Élményt és új esélyt. Vagy azt minden nap kapunk? Szeretem a rövid sorokat. A történet pillanatról pillanatra halad előre, visz magával. Nagyon tetszik ez a versed, bár a témához talán egy kicsinyt könnyed ez a forma. Vagy talán ez a rövidség és tempó is erősíti az eset ''tény'' voltát (ez van, így volt és kész)? Na, hát nem értek hozzá. :)
Üdv: M.

Liwet2016. szeptember 29. 08:16

@voodoo:

És igen, odaát voltál..! Tudod, milyen a másik oldal. Mindig eljut valami hozzám, csak jól megkésve, nem vagyok jó a kirakósban:(( Sőt rossz vagyok inkább.
De nem mehettél még. Dolgod van itt a földön.
Beleborzongtam a versedbe, pedig ezt már olvastam.
Az élet, halál mezsgyéjén olyan kicsi a határ.
Éreztem már hasonlót, de más volt a helyzet.
De itt vagyunk és élünk. Élünk?:((
Szeretettel
Liwet

dr.vegha2015. március 4. 18:21

Kedves VooDoo! Gondoltam egy merészet, hogy nekikezdek a verseidnek, hiszen nem olvastam még az elejét, és csak három év múlva csatlakoztam a csapathoz! Mit mondjak? Remek ötlet volt, mert egy nagyon jó verset találtam, ráadásul az én gondolkodásomhoz is közeláll. Remekmű :) Attila

voodoo(szerző)2014. június 27. 13:16

@azi-gazi-em: 2011... ez is az volt.... igaz már nem június...

azi-gazi-em2014. június 26. 13:25

Itt járt a kíváncsi Azi, és nagyon halkan, csendben itt hagyott egy szomorú szívecskét.

Törölt tag2012. december 3. 23:51

Törölt hozzászólás.

voodoo(szerző)2012. szeptember 1. 16:45

Halálközeli élményben sokunknak van részünk. Ilyenkor jó esetben ráébredünk, milyen hatalmas ajándék az élet. És milyen törékeny és tünékeny valami...

Steel2012. szeptember 1. 08:38

Visszajöttem a kezdetekhez, az első főoldalashoz. Nekem eddig csak majdnem balesetekben volt részem...aki ennyit utazik mint én, annál ez meglepő is...De talán van aki vigyáz rám. Mikor még anyu élt, neki két balesete is volt, az egyiket volt ''szerencsém'' látni is...ő, a terhes nővérem és az unokaöcsém...Nem kívánom senkinek...de azt sem, amit Te átéltél.
Okkal vagy még itt. Az egyik ok természetesen, hogy írásaiddal adhass az embereknek :) Ezt mint lelkes olvasód jegyzem meg :)
Végig olvastam a blogod, már majdnem mindegyiket, de inkább mellőztem a kommenteket. Írtam eleget. Viszont nagy örömmel időztem ott, és még fogok is.

Lanor2012. augusztus 30. 20:57

Hmmm. Igen, értem miről beszélsz... Pár éve volt hasonló szituációnk.
Elképesztő a versed...

voodoo(szerző)2012. augusztus 24. 18:44

Kedves Szima! Bármilyen furcsa, én is visszajárok ide és sokszor gondoltam rá, hogy kicsit olyan, mint egy nekrológ, amit egy lázas éjszakán megálmodtam magamról, magamnak. Egyébként igazad lehet az utolsó sorokkal is. De nem metszem ki innen mégsem... már csak babonából sem :)) Egyébként pedig nagyon megtisztelő a figyelmed! Köszönöm!

Törölt tag2012. augusztus 24. 05:18

Törölt hozzászólás.

voodoo(szerző)2012. április 4. 16:44

Köszönöm kedves *T*! Ez volt itt a legelső. És talán a legkomolyabb. Nehéz szívvel olvasom mindig újra...

tucsok1232012. április 4. 15:10

Nagyon szép vers!
Nem hiába figyellek...:)
*Tücsök*

voodoo(szerző)2012. január 22. 09:57

Éppen három éve... :(

voodoo(szerző)2012. január 8. 13:48

Sydonia, elolvastam, megrémültem, megértettem és megnyugodtam... :)))

Sydonia2011. december 27. 16:31

Baleset.... ha érdekel, nézd meg

voodoo(szerző)2011. november 28. 18:06

Köszönöm White! (apró fehér virág szirma?) Néha még (már?) félek abba a tükörszilánkba nézni...

Törölt tag2011. november 28. 11:10

Törölt hozzászólás.

voodoo(szerző)2011. november 19. 13:01

Köszönöm Inend.... Bármilyen fura, eredetileg az élet kategóriába szántam, csak nem akartam birkózni érte a moderátorokkal. :)

Inend2011. november 19. 12:54

Nagyon tetszett különleges stílusa...
Gratulálok e versedhez!

Üdv:Pityu

Kicsikinga2011. október 4. 11:03

Ej, de tetszett!
Remélem, hogy nem ''igazi'' karambol volt, hanem ''csak'' egy másik szívvel csattant a Tiéd...

koszeghymiklos2011. október 3. 08:37

Egészen jó lett.

BZ2011. október 3. 05:05

Lepergett ez a szöveg is. Nem a vállamról, hanem előttem. Érdekes ez, mert kívülről teljesen depisgimis szünetvers, belül meg mégis van valami. Lelket nehéz szerezni egy írásnak, a testformálás tanulható. Előbbi most megvan.


BZ

mezeimarianna2011. október 3. 03:19

gratulálok,nagyszerűen írtad le!!!

szaboattil2011. október 2. 22:25

Durva egy versike.
Jobban figyelj oda hogy vezetsz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom