Gyarmati Krisztián

Ne add fel!

Talpon maradni szüntelen ha térdre kényszerít az élet
Remegő lábbal hazudni hogy tényleg nem félek
mosolyogni ha szar, sírni ha könnyű
az élet mint matek képlet, bonyolultnak tűnően egyszerű
feldobom a csuklyám és ballagok tovább
...meghazudtolom a szenteknek szavát
hogy nekem még isten se szólhat bele mi hogy alakul
az én autóm parancsra gurul, száguld vadul
ha akarok gázt nyomok ha akarok féket
nálam nincsen kuplung ez az automata élet!
Padlóra rúgom a gázt halad a verda
A múlt meg pereg mellettem és ablakot lehajtva
kinyújtom a kezem és a szépet összeszedem
a rosszat húzom magam után nehogy elvesszen az eszem
van ki velem tart van ki csak csodálja
a kezem mint a légy a papírra tapad a kormányra
kezemben az irányítás most én döntök el mindent
gyorsan túllépek mindenen és még el se hittem
hogy ez a verda nem is eszik sokat, kevés fogyasztás
nekem nem kell étel jöhet a kávé meg a dohányzás!