Kényszer - Édesanyám emlékére
Annyira közönséges, durva és idegen,
és mégis itt van közöttünk.
Jelenléte szükséges, nélkülözhetetlen.
De elfogadni mégis oly szörnyű.
Ha épp Őt találja meg, kit szerettünk
és Vele kell mennie könyörtelen,
itt marad az, mit sosem feledünk,
Ő és közös múltunk, a jelenben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szaboattil2011. október 13. 20:32
Bizony ilyen a halál.
Különösen a neved tetszik!
Üdv: Szabó Attila (Lóránt)