Szerző

Miklós Máté

Életkor: 28 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 461 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. október 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Miklós Máté

Falánk Világ

Végtelen puszta mezőkön járok,
Port, hamut, kihalt tájat látok.
Vérvörös égen nem fénylik csillag,
Száraz levegőben nincs virágillat.
Hajdan lombos nyírek oltalmaztak,
Hajnalban elrejtett a szürke maszlag,
Hűvös szellőtől felfrissültem,
Az Öreg Tölgynél, hol sokat ültem,
A Falánk Világ elől menekültem.
Az álom békés, puha, nyugodt ölében
Merültem el én, mint kő a sűrű lében.

Jaj, de mire ébredek!
Robbanások, füsthegyek.
Vakító, gyilkos, pusztító fény villan,
Minden, ami jó volt e Földön elillan,
Mint a kámfor; nyomában holtak.
Hol édes hangú patakok voltak,
Most mély medrükben vérfolyók folynak,
Melyből kiéhezett dögök nagyokat kortyolnak.
A holtakat eszi egy veszett kutya,
A sziklákat tövises fojtó bokor futja.
A sok békés jószág mind döglött,
Az Öreg Tölgynek teste törött.

Egyedül a semmi közepén,
A megváltó halálra várok én.

2009. június 19.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jusziko2011. október 20. 09:00

Vészjósló látomás.
A cím különösen jó.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom