Szerző

Nagy Ágota-Gabriella

Életkor: 25 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 524 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. október 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Nagy Ágota-Gabriella

Visszajár

Évek múltak el, mióta bántottál,
Beforrtak a sebek, s a szavak, miket rám dobtál
Leperegtek mind, és újra itt vagyok.
A kutyám csak ugat, de én még marhatok.
Szeretetet adtam, te érte köveket,
Arcomba ordítva lested a könnyeket,
Amik ha nem jöttek, jobban utáltál,
Emlékszem arra, mikor az osztályból kidobtál,
És arra is emlékszem, mikor zuhogó esőben
Könnyekkel küszködve vén fáknak tövében
Táskámat kerestem, amit két kezed
Az osztály ablakán véletlen’ kiejtett.

A fájdalom lassan elcsitul már,
De amit adtál, egy szép napon visszajár.

Nemegyszer volt feldöntve a padom
Vagy pedig bekenve mocsokkal vastagon,
Meg a szavak, amiket a táblára írtál,
Sokszor már a nevetéstől sírtál.
Minden emlék a fejemben tovább él,
Hallom még, ahogy *-nak neveztél,
S hallom még a fenyegetéseket,
Amiket ígért szád s megadott kezed.
Arra is emlékszem, mikor délután
Kövekkel dobáltál végig az utcán,
Arra is emlékszem, ahogy nevettél,
Amikor este a sötétben követtél.
Ahogyan megfogtál, ahogyan szorítasz
És ahogyan az arcomba ordítasz
Mindent, amit gyűlöltél bennem,
De tudtam akkor is, nem ez lesz vesztem...

A fájdalom lassan elcsitul már,
De amit adtál, egy szép napon visszajár.

Minden visszajár, mert azt nem lehet,
Hogy hiába ontottam keserves könnyeket,
Hiába feküdtem kórházi ágyakon,
Mikor depresszióvá nőtt a fájdalom,
Hiába éltem át annyi rohamot,
Minden szavad bennem sebhelyet hagyott.
De látod túléltem, látod itt vagyok,
S kicsit megtörten csak ennyit mondhatok:
A fájdalom lassan elcsitul már,
De amit adtál, egy szép napon visszajár...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2011. október 26. 04:34

dalszerű..vissza,de ne akard,szenvednél ...jobban...

amalina2011. október 24. 21:01

Kedves Ágota!
Kár lenne, ha a bosszú gondolatával élnél tovább.
Az is csak Neked fájna, Neked lenne rossz.
Engedd el, felejtsd el, bocsásd meg! Akkor hegednek be végleg a hegek. (tudom, hogy nem könnyű)
Szeretettel: Sch. Éva

kterezia2011. október 24. 17:19

Na, ezt átélni, nem volt semmi! :(
Jó verset írtál róla.

Harsanyi2011. október 24. 16:52

Kedves Ágota! Mély fájdalom sugárzik a versedből. Remélem azzal, hogy kiírtad magadból lassan feledésbe merül és új szép emlékek veszik át a helyét. Fájdalmasan szép versedhez, gratulálok. Móni

NagyAgota(szerző)2011. október 24. 16:27

Köszönöm. Ez egy elég mélyre nyúló vers, és talán nem volt jó ötlet megosztani s talán megirni sem. De iszonyú nagy kő esett le a szivemről abban a pillanatban, amikor készen lett.

rildi2011. október 24. 16:23

Az biztos, Ágotám, hogy mindent, amit adunk százszorosan kapunk vissza, jót is, rosszat is. De ne ez vigasztaljon, hanem nézz előre, mert ami volt, bármilyen rettenetes volt is, elmúlt.
Gratulálok versedhez, nagyon jól áttudtad adni a mondanivalót.
Szeretettel ölellek: Ildi

bel_corma2011. október 24. 15:19

Szomorú amit leírtál, valódi dráma!

Kicsikinga2011. október 24. 14:37

Te szegénykém, ez bizony nem kevés, amit elviseltél, de miért is?!
A válasz oly egyszerű igaz?!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom