Szerző
Vers

A verset eddig 571 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. május 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Csizmadia Tamás

Kósza sorok

Kéklő-fénylő vízcseppet ád az ég,
Kemény, csontos homlokot ér,
Gyorsan lepereg a kicsiny pára,
Lehull elődjei nagy tavába.

Űzi a vadász a nagy vadat,
A vad eltűnik, nyoma sem maradt.
Szél lengeti a fák lombjait,
Idő emészti fel Déva romjait.

Semmi sem örök, mi létezik,
Az ellentétek egymást fékezik.
Lobog a tűz heves lánggal,
A víz nem oltja nagy tavával.

Sok őz szaladgál még az erdőben,
Amíg nem fogy el, marad bőven.
Mit felépítesz, egyszer újra ledől,
Akarod, vagy sem, a sorsod eldőlt!

2008. május 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom