Gegő Rebeka

"De miért?"

Keresni mindenben az igazi értelmet,
Talán az életnek ez adhat értelmet...
Sok emberi lényben az kelt félelmet,
Hogy megannyi kérdésre nem jön felelet.

Az élet sokszor követ el baklövéseket, hisz:
Kinek nem ad viszonzást, miért ad szerelmet?
Könnyekkel áztatott kínzó gyötrelmet,
S végtelennek tűnő, céltalan küzdelmet?

Küzdelmet, melyet önmagával vív meg,
Így évek szállnak el, míg egyedül tévelyeg.
Rég keresi útját, de lelke már félszeg,
A boldogság létében így hitét veszti végleg.

Seb fedi be szívét, hisz a magány éget;
Rég nem várja senki, akit átölelhet,
Üres rég az ágy is, hol nyugovóra térhet,
Így minden új reggelen egyedül is ébred.

Hát miért ad az élet ily’ hasztalan terhet,
S miért sanyargatja az emberi szíveket?
Mi szerint osztja e "hamis" szerelmet, s ha
Viszonzást nem adhat, mért nem ad kegyelmet?

Kegyelmet, melyet csak feledés jelenthet,
S mitől az érzelmi béklyó végre leeshet,
Hogy újra élhetővé váljon, e mostoha élet,
S hinni merjen abban, hogy újra remélhet.

Mindarra mi fontos ezen a világon...
Egyszerű halandóként én is arra vágyom.
De van értelme az élettől bármit is várni,
Ha a miértekre sem tud válasszal szolgálni?