Én láttam...
Én láttam azt mikor anyja gyerekét temeti
Láttam a lemenő napot többet nem felkelni
láttam amint egy gazdag idő után aprót kér
mikor igaz ember hazudik egy pár forintért
mikor a legerősebbet elhagyja a remény
...viszont láttam olyat mikor gyengéből lesz kemény
mikor a szegény többet nem koldul, nem éhezik
Mikor a most szabadult sittes többet nem vétkezik
Mikor rákból gyógyul ki egy velem egykorú
mikor az átvert csak mosolyog és többet nem szomorú
Én láttam amint beborul az ég s mindent beterít a sötétség
majd jött a derű jött a napsugár s vele a reménység!
2011. október 17.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Frankiboy(szerző)2012. december 27. 10:43
Köszönöm szépen! Örülök neki ha tetszik!
marionett2012. szeptember 25. 00:35
Szeretm a szókimondásod . Ahogy olyan témákhoz nyúlsz amitől sokan fáznak. jók az írásaid.Gratula.
Frankiboy(szerző)2011. november 12. 10:14
Remélhetőleg lesz rá alkalom , bocsánat a késői visszajelzésekért , csak nemsok időm van mivel dolgozom , rengeteg versem áll még feltöltésre várva , ha időm engedi feltöltöm mind!
szililevi2011. november 3. 20:01
Én látom,hogy nekünk rengeteg közös beszédtémánk lenne.Talán majd lesz rá alkalom.Addig is ámulva,bámulva olvaslak és csodállak.
Frankiboy(szerző)2011. november 2. 08:38
köszönöm a pozitív visszajelzéseket!
kterezia2011. október 31. 12:11
Tetszik, főként a mondanivaló.
marti2011. október 31. 09:30
Nagyon érzelem gazdag, és bölcs verset írtál. Valóban a dolgok változnak, és minden nagy törés, vagy seb az életünkben csak jobbá tesz minket. Jól megfogalmaztad, én is kedvencelem versedet, és gratulálok hozzá.
rildi2011. október 31. 07:29
Kedves Krisztián, remek verset olvashattam tolladból! Mondom ezt még akkor is, ha verstanilag lenne még némi csiszolni való rajta, de a mondanivalója annyira felemelő és magával sodró, hogy többszörolvasós szeretemvers lett. :)
Szeretettel gratulálok soraidhoz is és a lelked mélyén születő, fényt teremtő remény-ághoz is! Ildi