Szerző
Vers

A verset eddig 597 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. október 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nagy Zsuzsa (Hitetlen)

Elmúlás

Kopott színű fejfák, töredezett mészkövek
Hervadó csokrok, gereblyézett sírhelyek
Lassan járó árnyak, halk sóhajok
Soha el nem jövő, kettétört holnapok

Márványba vésett búcsúmondatok
Örökre elfojtott titkok, óhajok
Ki nem mondott érzések sora
Alkalmak, amik nem térnek vissza soha

Itt a csecsemő, az ártatlan, kit szülei kiraktak
Itt az öreg, beteges, akit gyerekei siratnak
Itt az egykor derék, jóravaló lények
A hitvány, aljasok közt már nem félnek

Itt a csúnya nő, kit szerettek és szeretett
Itt a szép lány, aki soha nem nevetett
Itt a valaha boldogtalan, szomorú lelkek
a boldogok közt megnyugvásra leltek

Itt a szegény, ki beosztotta száraz kenyerét
Itt a gazdag, aki nem piszkolta tenyerét
Itt a Hitetlen, ki a reményt nem ismerte
és a hívő, aki mindig imádkozott helyette

Egyformán takarja őket az elmúlásnak fátyla
A csend és nyugalom mindnyájukat körbejárja
Nincs már különbség, csak az emlékekben
Kire megvetéssel gondolnak, kire szebben

Kopott színű fejfák között, süvít az őszi szél
Egy megsárgult falevél, épp a földig ér
Nem sokáig magányos, újabb követi hamar
Lassan nő, lassan gyarapszik az avar

Majd ha elmúlik az ősz, a téli hidegek
Lesz még újra tavasz, lesz még kikelet
Napsugár cirógatja majd a folyó vizeket
Csak az nem jön többé kit a sír temet

A hajszál vékony életfonal elszakadt,
A csillag kihunyt, kialudt a fény
Márványba gravírozott mondat:
˝Emléke szívünkben örökké él... ˝

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsu-zsa(szerző)2017. március 19. 15:24

@FlyWave Köszönöm,hogy itt jártál és örülök,hogy tetszik a versem.

FlyWave2017. március 18. 15:54

Ez valami fantasztikus! Ebbe nem tudok hibát találni.

Istvan712013. július 31. 01:15

Valamennyien tudjuk, ismerjük a halált. A könnyűt, a rövidet, a hosszút, a szenvedőt, a kegyest, a kegyetlent. Valamelyik része lesz a mi sorsunknak is. Nagyon szépen írtad le a földben pihenőket. Egyszer majd követjük őket. Addig legyen hosszú és boldog az életed! Ne légy szomorú, akarj örülni az életnek. Ne keresd a lelki szenvedést még akkor sem, ha nélküle nincs ihleted. Jobb örülni, nekem elhiheted!

njzsike2011. november 3. 20:43

Szívfájdító vers! Minden elmúlik egyszer. Mi is. Talán azok között leszünk, akikre szebben emlékeznek. Reménykedem!

gota2011. november 1. 13:43

Szép, méltó.
Gratulálok.
Ágota

mezeimarianna2011. november 1. 04:03

remek vers:((

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom