Szerző
Marie Marel

Marie Marel

Életkor: 69 év
Népszerűség: 258 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2993 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (38)

Marie Marel

Kergesd el a tankokat

De jó, hogy hazaértél, Apu!
Nézd, Anyu sír,
pedig csak apró kavicsok
fütyültek el az orrom előtt,
csapódtak a falba.
Igaz, a konyhaablak betört.
Anyu elkapta a karom és magához rántott
- nézd, kékül a helye - átölelt és sírt.
Apu, vigasztald meg!
Te erős vagy,
kergesd el a tankokat!
Lestem őket, a kapu résein,
zúgva, morogva mentek,
sokan, nagyon sokan.
Kati, a babám, fél egyedül...
otthon felejtettük,
mikor átjöttünk ide.
A pince mélyén unatkozom nélküle.
Nem látom az eget,
rossz a levegő és Anyu sír.
Apu, vigasztald meg!

Kergesd el a tankokat!

2011. október 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lukacsleopold2014. március 25. 21:55

És azokat az orosz tankokat kádár hívta ránk... jó fej, igazi hazafi

SEniko2014. január 20. 21:20

Félelmetes így olvasva is! Még jó, hogy manapság csak a lelkünkben dúl háború!

43Valeria2013. április 30. 12:29

Köszönöm megemlékezésed.
Magam is megéltem pici gyermekként ezt a félelmet!
Nemesné

Törölt tag2013. január 30. 15:03

Törölt hozzászólás.

valosag2012. december 9. 12:09

Megható , félelmetes történet. Én a Nagyimtól hallottam hasonlókat
Gratulálok versedhez !

manco2012. november 24. 11:18

Igaz történetek. Élet volt. Gratulálok, átéltem minden sorát.
Margó

mystynekatika2012. november 19. 00:08

6 éves voltál,- én is .
Rettegtél,- szintén.
A tankok miatt,- igen.
Megírtad,- persze...
Másképp vagy - majdnem ....
http://www.poet.hu/vers/57016

Marie_Marel(szerző)2012. november 9. 13:11

''Azt, csak az tudja aki fölött már elfütyült 1-2 , hogy milyen érzés, még, ha utólag is jön rá, mit jelentett. ''
Kedves Csilla, bizony így van... Azt a hangot akkor nem azonosítottam, mint ahogy a tankok mormoló hangját sem.Örülök, hogy azóta ezt nem kellett másnak sem megtennie.
Köszönöm, hogy olvastál és hogy véleményre sem sajnáltad az időd.

Marie_Marel(szerző)2012. november 9. 13:10

Kedves Ági, örültem neked.

V.Csilla2012. október 8. 10:28

Hát át tudom érezni! Napi 9-10 órát egy légóban dolgozom, de legalább itt nem lőnek.
Azt, csak az tudja aki fölött már elfütyült 1-2 , hogy milyen érzés, még, ha utólag is jön rá, mit jelentett. Szeretettel Csilla

kreativ552012. szeptember 27. 06:27

Szinte ott éreztem magam!! Gratulálok hiteles versedhez! Ági

Marie_Marel(szerző)2012. szeptember 24. 14:44

Kedves Ildus, egyetértünk. Sose kelljen többé senkinek ezt átélnie!
Köszönöm, hogy olvastál.

Marie_Marel(szerző)2012. szeptember 18. 13:51

Drága gyermek, külön büszke vagyok szavaidra. Ti, az érzékeny lelkű mai fiatalok, ti viszitek tovább majd a gondolatot: senki ne élje át még egyszer!
Köszönöm az olvasást és a hozzáfűzött gondolataidat.

Marie_Marel(szerző)2012. szeptember 18. 13:48

''Mert a gyerekek még tisztán látják, mi jó és mi rossz. '' - kedves István, köszönöm.

Marie_Marel(szerző)2012. szeptember 18. 13:47

Kedves Rika, valóban jó, hogy neked nem kellett átélned. Mindannyiunknak fontos, hogy gyermekeinknek, unokáinknak ne kelljen többé... Köszönöm az olvasást.

Marie_Marel(szerző)2012. szeptember 18. 13:46

Kedves Törpilla, erősen túlzol, de köszönöm szépen.

PIRITA2012. szeptember 11. 22:11

Elképesztő hatással volt rám ez a vers! Én 3. osztályos voltam, két húgommal és anyukámmal mi is a pincében vészeltük át ezt az időt!
A szén tetején volt szépen megágyazva, ott bújtunk össze ha féltünk.... Soha többé ne kelljen átélni az akkori időt!
Örülök hogy Rád találtam, és ezentúl olvashatlak.
Szeretettel
Piroska

krysztin2012. augusztus 13. 12:05

Csatlakozom az előttem szólókhoz!Gratulálok!

starlit2012. augusztus 12. 18:44

nagyon megható történet...:(

Ildus2012. augusztus 12. 18:31

Szörnyű dolog a háború, szegény kislány:( Nagyon megható vers. A mi korosztályunk el sem tudja képzelni(én sem), hogy milyen lehetett a háború, csak amit mesélnek az idősek. Remélem nem is kell soha átélnünk hasonlót mint a kislány. Gratulálok, megható versedhez!

gyermek2012. augusztus 1. 20:06

Mélyen megható...:( Még így is, hogy én magam 16 esztendős demokráciában fogant kóc vagyok. Nagymamám hál' Istennek sokat mesélt, s mesél most is...Hiába az évtizedek, generációk, a kísértő históriánk lidércpofája, még ha enyhébben is, de átöröklődik. Ez mondjuk nem feltétlen baj.
Köszönöm, hogy olvashattam! Mélyen tisztelgő gratulációm!:(

Berbori22012. július 25. 06:36

Igazán szép vers , ami nagyon szemléletesen láttatja a gyerekek szemével az értelmetlen háborút. Mert a gyerekek még tisztán látják, mi jó és mi rossz.
(Aztán felnőnek :( )

Gratulálok a vershez. Remek.

Rika2012. július 23. 08:59

Jó, hogy ezt nem éltem át. Beleborzongtam. :(
Sztel:R.

Torpilla31812012. július 7. 23:41

Most kiráz a hideg. És elérzékenyültem. Talán Ady, aki ilyen hatást képes belőlem kiváltani. GYÖNYÖRŰ! Ezt meg kell, hogy köszönjem! Hogy elolvashattam!

:)

Marie_Marel(szerző)2012. július 6. 09:29

Köszönöm szépen az olvasást és hogy nem sajnáltátok az időt hsz írására sem. :-)
Kedves domezsuzsa, több okból. Egyrészről, mint a pályázat szervezője, természetes, hogy nem vehetek részt rajta. Másrészről, úgy gondolom, ez a vers nem óvodásoknak való, nem gyermekvers.
Ölelés! :-)

manco2012. július 5. 22:24

Nagyon szép verset írtál.
Gratulálok. Margó

domezsuzsa2012. június 27. 09:50

Ez GYÖNYÖRŰ. Lélegzetelállítóan. Helye van az 5. forduló nemzeti ünnepeink témakörében. Miért nem küldöd be????

szalokisanyi12012. április 9. 11:32

Szörnyű idők, megrázó emléke! Kitörölhetetlen nehéz teher! Mégsem szabad elfeledni! Együttérzésem. Sanyi

jocker2012. április 1. 13:01

Tettszik!
Föl is vettelek a figyyelőmbe.
Poéta öleléssel és szeretetel gratulálok: jocker/Kiber/Feri

Törölt tag2012. március 31. 10:04

Törölt hozzászólás.

M.Laurens2012. március 3. 13:44

Valahonnan nagyon mélyről szakított fel a versed egy emléket. Újra éreztem a soraid közt, újra a négy éves önmagam. 1956-ban a Múzeumkőrút 17-ben laktunk, ez pont szemben van a Bródi Sándor utcával. Nagyanyám ölbe vett, hogy kimenjen apámért , hátha a karonűlő gyermekre nem lőnek. Emlékszem ahogy csővel a falnak fordulva álltak szoros sorokban az orosz tankok, és emlékszem, hogy porzott a fal a fejemtől fél méterre, amikor nagyanyám letett a kapualjba. ( ha még fog a karjában akkor már nem lennék. a géppuska golyó még 1980-ban is a falban volt ). És emlékszem , hogy kuporogtunk a szenes-pincében.
-
Bocsájtsd meg, hogy ilyen hosszan írtam, de ez mind mind feltörő emlék, amit a versed idézet fel bennem. Nagyon erőteljes hangulata van a versednek,kikerülhetetlen,hogy ne élje át valaki mélyen.
Köszönöm, hogy olvashattalak.

giziszalay2012. február 14. 13:35

Megrázó, nehéz terhet hordozol magaddal. Nagyon élethűen ábrázoltad. Gratulálok.
Szeretettel:Gizi

Marie_Marel(szerző)2012. január 18. 09:14

Kedves Judit, köszönöm, hogy olvastál. Igazad van: nagyon remélem, hogy a fiatalabb nemzedékeknek nem kell ezt átélniük szülőként sem, gyermekként sem.

judit.szego2012. január 16. 15:38

Gratulálok!:) Reménykedjünk, hogy a mai szülőknek ezt ne kelljen többé átélniük...

Marie_Marel(szerző)2011. december 15. 10:13

Köszönöm szépen az olvasást, kedves Pali. :-)

nagypal2011. december 12. 13:11

Tragikus eseményt írtál le, meghatóan, szépen, gyermeki őszinteséggel. Bár örökre ellehetne kergetni mindent ami ilyen szörnyűséggel jár.
Üdvözlettel: Pali

Marie_Marel(szerző)2011. november 17. 22:38

Kedves Anna, nagyon egyetértek. Bizony jó lelkünk szegletében megőrizni valamit abból a kisgyerekből, akik voltunk. Akik képesek rá, talán nem lesznek boldogabbak, de - talán -őszintébbek. Merik vállalni érzéseiket, tetteiket, hibáikat.
Köszönöm, hogy velem gondolkodtál.

Marie_Marel(szerző)2011. november 17. 22:36

Kedves Magdika, nagyon köszönöm, hogy olvastál megint.
:-)

nyarfas.anna2011. november 16. 16:00

Filmszerűen pergő eseményeket jelenítesz meg egy gyermek szemével láttatva.
Bravúrosnak mondanám, ha egyben nem volna a tartalma tragikus.
Olyan megható mégis gyermekien látni.
Talán ma is így kellene.

ambrus.magdolna2011. november 9. 14:46

Jó volt , újraolvasni ezt a versedet , megkönnyeztetett :(
Gratulálok, kedves Marie!
Üdv. Átérzéssel:(

Marie_Marel(szerző)2011. november 8. 21:47

Kedves Gadratil, köszönöm szépen, hogy olvastál. :-)
Barátsággal: Marie

Gadratil2011. november 6. 21:53

Jujj, azz igen. Ez erős, de nagyon szép.

Marie_Marel(szerző)2011. november 5. 21:39

Drága Magdileona, pirulásra késztetsz. Tudod, nekem sokat számít a véleményed! Köszönöm szépen. :-)

Marie_Marel(szerző)2011. november 5. 21:38

Kedves emonye, borzasztó, hogy így van...

Marie_Marel(szerző)2011. november 5. 21:37

Drága rapista, megtisztelő a véleményed, köszönöm. :-)

Marie_Marel(szerző)2011. november 5. 21:36

kedves Attila!
Minden kornak megvannak a nehézségei... Ma ugyan (talán) nem lőnek, de ma sem könnyű az élet a fiataloknak. Rengeteg a nehézség és én sajnálom a mai fiatalokat: nehéz nekik.
Köszönöm az olvasást, véleményt.

Marie_Marel(szerző)2011. november 5. 21:34

Ajjajj, mennyi kedves hozzászólás! Köszönöm nektek, együtt és külön-külön! :-))

Kedves cseg76, köszönöm szépen figyelmedet.
Kedves András (Dram), igen. Kislánykorom emlékei e megemlékezések idején néha felbukkannak. Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Éva, örülök, ha tetszett. :-)
Drága Maya, köszönöm, hogy átérezted.
Kedves Ildi, akkor még nekem nem tűnt annak. Nem érthettem. :-(
Kedves János, köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Hullócsillag! Már ezért érdemes leírnunk az emlékeinket, hogy ti, fiatalok átérezzétek, mi is ugyanolyanok voltunk: ártatlan kisgyerekek. Csak épp akkor ott köröttünk ilyenféle események történtek...
Köszönöm, hogy olvastál. :-)


Magdileona2011. november 5. 15:04

Drága Marie, ez rettenetesen jó...

emonye2011. november 5. 10:17

Bizony ez a kép van ahol aktuális most is!

rapista2011. november 5. 08:50

(19) hiteles

10082011. november 4. 22:16

Nagyon eredeti ez a láttatás: egy gyermek szemszögéből
Szép, megható vers
Gratulálok!
zsuzsa

Attila_the_hun2011. november 4. 12:19

Nagyszüleim sokat meséltek -egy még most is teheti- azokról az időkről. Áldom a sorsomat, hogy a ''mostban'' félthetem a családomat.

Marie_Marel(szerző)2011. november 3. 22:03

kedves helszlo, igen drámai. Így utólag. Akkor kislány voltam, mit se tudva a veszélyről...

Marie_Marel(szerző)2011. november 3. 22:02

Kedves Kinga, itt is köszönöm állandó figyelmedet.

Marie_Marel(szerző)2011. november 3. 22:01

Kedves Moncsi, köszönöm együttérzésedet.

Marie_Marel(szerző)2011. november 3. 22:01

Kedves Szima, igen tudom... :-(

Hullocsillag2011. november 3. 18:36

Jaj!
Én még ekkor sehol, sem voltam, és mégis.... olyan átélhető.. :(

Justice2011. november 3. 17:25

Gyermek fejjel és talán felnőve is, amit nem tudunk, nem fáj, de van mi fájjon helyette. Gratulálok.

rildi2011. november 3. 05:51

Megdöbbentő...
Gratulálok, kedves Marie!

mezeimarianna2011. november 3. 04:14

remek vers:((A SZÍVEM SZAKADT...GRATULÁLOK!!!

amalina2011. november 2. 20:15

Nagyon jó!
grat.: Éva

Dram2011. november 2. 19:37

Kedves Marie! Vannak élmények, melyek egész életünket elkisérik. Szemléletesen írtad le az átélt eseményeket, érzéseidet. Tisztelettel gratulálok, András.

cseg762011. november 2. 17:12

Hát igen!!
Szeretettel gratulálok!

helszlo2011. november 2. 16:38

Drámai! Gratulálok! (8)

Kicsikinga2011. november 2. 12:57

Már a blogodban is megkönnyeztem...

Harsanyi2011. november 2. 12:45

:'(

Törölt tag2011. november 2. 12:40

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom