Szerző
Juhász Istvánné

Juhász Istvánné

Életkor: 51 év
Népszerűség: 66 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1070 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Juhász Istvánné

Alkonytól hajnalig

Olyan csend van...
A nap, a hegyek mögé bújik,
Az éjszaka lassan teret hódít.
A víz tükrén még táncot jár a fény,
Hogy szép színeit az éjben szórja szét.
Száz szál virág szédítő illatát érzem,
Ha felnézek, ezer csillag ragyog rám,
A fekete égen.

A szél fülembe egy csendes dalt dalol,
Titkon átkarol, hangja szomorúan szól.
A szél sír, a lelkem, az erdő, a fák, a kertek,
Ez a dal hallod, most mindenkinek szól.

Olyan csendes az éj, velünk sír most az ég.
A langyos eső mégis hűs cseppjein át,
Keresem a lelkemben a békét,
A lelkem nyugalmát.

Ilyenkor az esti csend,
Ez a békesség kicsit megbabonáz,
Ahogy átölel, simogat és körbejár,
Vagy talán a víz, mely
Elmossa lelkem minden bánatát.

És a hajnal lassan útra kél,
Visszahódítja az életet most a fény.
Vakítóan átdereng bíborköpenyén,
Mintha csak a tűz égetné szét.

Ahogy ébred a fény,
Körülötte szivárvány ragyog,
Szerelmesek a fénybe,
Átölelik az aranyló napot,

És a víz most újra felragyog,
Mintha emlékezne rá,
Hogyan ragyogtak,
Az éjben a csillagok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


virag91(szerző)2011. november 3. 10:50

Köszönöm hogy elolvastad .

kterezia2011. november 2. 17:11

Szép, szemléletes.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom