Szerző

Márta István

Életkor: 68 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 437 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Márta István

Őszi hangulatban

Zizegő levélraj hull a fáról
Én álmodom még a nyárról
De csalóka már ez az álom
Jön a tél, és nagyon fázom

Sajog nekem minden csontom
Így van ez, ha már mondom
Mivel már sehova nem járok
Vigasztalnak engem a barátok

Karjaimban az erő sem vitézi
Bajomat már a korom is tetézi
De ettől már nem csüggedek
Hisz fiatalabb úgysem leszek

Bár a haláltól én is félek
De a korommal együtt élek
Nos, meddig, azt nem tudom
De addig is az igát húzom

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2011. november 8. 04:35

húzd míg teheted és ne csüggedj,ne félj...

kterezia2011. november 7. 21:15

Azért még élvezheted a tél szépségeit is....!

Kicsikinga2011. november 7. 11:17

Amíg tudod az igát húzni, addig jó ám!
A baj akkor van, ha már azt sem tudnád kedves István!
Kor ide,vagy oda, örülj a szép életnek, mert szép!

Harsanyi2011. november 7. 08:08

Kedves István! Jól meg írt vers, fájdalmas sorok. Tetszik. Üdvözlettel: Móni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom