Szerző
Bozsányi Szabolcs

Bozsányi Szabolcs

Életkor: 25 év
Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1563 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Bozsányi Szabolcs

A torony leánya

Eszembe jut néha egy kedves mese,
Mely agyam rejtett féltekéin bolyong,
Arról, hogy a lovag meg a kedvese,
A szerelemnek óceánján csorog.
És ha megérint az ő selyem keze,
Szívemben újra lóvágtatás dobog,
Nem is tudom, hol kezdjem történetem,
Gondolataim sorok közé vetem.

A felkelő nap tüzes álorcája
Felmászott a hegyeknek tetejére.
Itt, hol elterül Cselova országa,
Hol kiömlött megannyi sárkány vére,
Hol lovagi tornán a lovag maga
Viaskodik a hercegnő kezére.
Ott nyújtózott el karcsú Dronga vára,
Annak tornyába a leány bezárva.

Egy herceg érkezett a háborúból,
Vitézül megjárta hadak ösvényét.
Most e földön, Cselovában csatangol,
Ha még el is tévedt, de a célja szép,
A regék közül az övé szól arról,
Hogy megtalálja a szíve kedvesét.
Megállítja lovát, és gyorsan leszáll,
Hol a kiszemelt hölgynek a tornya áll.

Az egész élet tornyoknak halmaza,
Átjárhatatlan híd emberek között.
A reményt nem vesztett talán ostoba,
De a feladatával ő megküzdött.
És a herceg se gondolta azt soha,
Hogy nincs hatalma a történet fölött.
De a kitartás szülte a hősöket,
Valami rendkívülit cselekednek.

Várt a herceg, közben megőszült az év,
Gyorsan nyargaltak el a fürge napok,
Hamuvá lett a tűz, lecsitult a hév,
A szerelmes szív a toronynál vacog.
Idők tűnnek, és még itt áll az a rév
Amelyet a herceg magára hagyott.
És az ablakon néz a büszke leány,
Kit nem keserít meg az örök magány.

Hogy a történetem mégis jól zárjam
A herceg végül egy másik lányt vett el,
Mint mesélő, kijelenthetem bátran,
Hősünk elégedett a szerelemmel
Mert története, amit hagyott hátra
Egy örök emlék, amit nem felejt el.
S legyél bohó, telhetetlen vagy kevély,
A boldogság megtalál téged, ne félj.

A történet fonalai mosódnak
Össze gondolatok miriádjával,
Cseppenként egy torz tükörre csapódnak.
Látom magát a herceget párjával,
És ha az emlékképeim nem csalnak,
Még magában egy szerelmes dalt szaval.
Ó nem tűnsz el, nem tűnhetsz el hiába,
Emlékedet őrzöm, torony leánya.

2011. november 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2012. április 3. 22:19

Törölt hozzászólás.

krysztin2012. április 3. 09:55

Nagyon jó!!!

pepo2012. január 8. 17:46

Még magában egy szerelmes dalt szaval.
Ó nem tűnsz el, nem tűnhetsz el hiába,
Emlékedet őrzöm, torony leánya.

kterezia2011. november 16. 16:32

Nagyon jól megírtad ezt a történetet.

emonye2011. november 16. 09:15

Életszerű meséd tetszett!

Steel2011. november 16. 07:39

Mélyebb mondanivaló is van a sorokban úgy érzem. Igazán romantikus hangulatú, a régi korba vittél vissza, amikor még lovagok és hercegnők éltek, tetszett.

Kicsikinga2011. november 15. 16:13

Nagyon kedvesen írt történet volt! Mint minden mesének, ennek is volt tanulsága!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom