Szerző

Voodoo

Népszerűség: 408 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1080 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Voodoo

Naplólapok

Amikor álmomban átölelsz,
elveszni vágyom karodban,
nem számít mi volt, mi lesz,
csak az ami épp most van;
sajnos Te a holdat bámulod
akkor is ha éppen csókolsz,
és csodás szemeid sarkában
minden éjjel feléled a téboly.

Később összeszeded magad
és naplódból olvasol nekem,
kacagsz, aztán sírva fakadsz
a felbukkanó bejegyzéseken,
könnyezve olvasol a múltról,
de kihagysz bizonyos éveket,
lassan megtudom naplódból,
hogyan telik életed nélkülem

Hétfőn fejfájással indul a hét,
kedden segít pár szem altató,
szerdán feléled némi remény,
csütörtököd újra depressziós,
pénteken egy kicsit lazítanál,
szombat este jó lesz egyedül,
vasárnap a kádból int a halál,
hogy a forró vízben alámerülj.

Hogyan hagyott egy régi zűr
lelkedben ilyen mély nyomot,
hogy okozhatott ekkora űrt
és szívedben ennyi bánatot,
hogy hiába súrolod a lelked,
nem halványul a régi vérfolt;
és nem juthat közeledbe élő,
csak aki már maga is félholt?

Megfejtenélek, de hallgatsz,
nyelved béna és agyad kába,
a válaszok a múltba fagytak,
nem kérdezlek, úgyis hiába,
hogy mi történt akkor veled,
számomra sötét titok marad,
hiszen minden fájó emléked
éles tüske még körmöd alatt

Ha torznak látod tükörképed,
ne temesd magad élve előre
és ne járj tetszhalottként se,
mint saját (rém)álmod főhőse,
álarc és félelem nélkül lépj be
a lelked legtitkosabb kapuján,
hogy megtalálhasd önmagad
annyi keserves, nehéz év után.

Vissza kell utaznod a múltba,
hogy lezárhass egy korszakot,
és bedobd a rosszat egy kútba,
hogy ne kísértsen a tegnapod;
de ha a gödör széléről lenézel,
hiába vár, aki már felmászott,
mert visszahúznak az emlékek,
mint hátadon vitt nehéz zsákok.

Ha a fénybe érsz, magához hív
és befogad egy teljesen új világ,
felszárad az utolsó könnycsepp
és Rád találnak majd új csodák,
nem marad elfojtott vágy sem,
ami nem lobban egyszer lángra,
ha megfogadod a jó tanácsom
és többé már nem nézel hátra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Merluccius2017. február 13. 10:48

''... érts meg, azt akarom, de mindent nem osztok meg! Támogass, szeress, és végül saját kudarcodként éld meg a bukásom.'' Ismerek ilyen lányt... Nagyon nehéz őt szeretni, pedig ez minden vágya.
Írod, hogy kifolyt belőled mindenféle szerkesztgetés nélkül e vers.
Irigyellek ezért! M.

Gmeindlmargitka2016. október 13. 00:23

Most látom mások is visszatértek nem csak én! Már itt nagyszerű volt.Mindig jó téged olvasni, mert olyat tudsz adni, amit más nem.Én csak 15 évig bírtam utána már nem. H a téged olvaslak akkor úgy érzem elbuktam. Vagy talán csak a másik utat választottam?
Magam sem tudom igazán.
Margó

dr.vegha2016. október 3. 17:26

Csak bejelentkeznék, újra itt a kezdeteknél... baromi jól ezek a versek!
Attila

Liwet2016. szeptember 29. 08:03

@voodoo: Hol voltam én eddig!
Hm... ezt versed kellett volna elolvassam csak.Milyen vak vagyok:((
Már öt éve írtad. Te jó ég!:((
Lehet az ember egy életen át áldozat? Hát igen, lehet...
Legyen veled az Úr.
Mélységesen megrázott ez az írásod. Kívánom, hogy legyél boldog, jöjjön el a fény hozzád, amire olyan régen vársz . Ne legyen ez a sok év hiábavalóság. Ide minden szív, ami itt adható, az is kevés lenne. Csak azt az egyet adhatom:((
Szeretettel
Liwet

bakonyiili2016. július 4. 20:17

@voodoo:
''Naplólapok'' sorai visszavezetnek a múltba - s ezzel oly sok mindent megértünk, megérzünk benned, harcodat, vívódásaidat! A segíteni akarás, a jó tanács , az önzetlen szeretet, mind-mind a mély fájdalomból ered.
Nehéz, magam is átéltem, átérzem. Nagy élmény volt olvasni és értelmezni soraidat, erőt meríteni és tovább segíteni!!!
Köszönöm, hogy megírtad és olvashattam. Üdvözlettel: Ili

dr.vegha2015. március 4. 18:31

Akkor még Ő, most már Te kívánkozol a Holdra...azon gondolkodtam, hogy ezt a verset is újra kellene olvastatni :) Persze ezért nem éri meg újra feltenni s törölni, bár van aki megcsinálja. Üdv: Attila

voodoo(szerző)2011. november 22. 10:17

Légüres térben nem terjed a hang? Légüres holnapba nem ér el a ma? Légüres múltból nem marad emlék? Szerencsére a fény a légüres térben is terjed... talán még gyorsabban is... a napfény éltet és a holdfény betakar... ha nagyon fázom.

voodoo(szerző)2011. november 18. 20:51

helszlo, örülök, hogy olvastad, de eszembe sem jutott szerkesztgetni, nem vagyok mérnök, se robot. Látom rejtély, hogy kinek szól. Egy része (elsősorban a 4.versszak) egy bizonyos személynek, egy része pedig bárki másnak is, aki magára ismer. (benne saját magamnak is...) Sem fölényes nem vagyok, sem magamhoz nem akarok idomítani senkit. Kilátástalan harcot folytatok valakiért, aki nagyon nem akar megmenekülni... egyébként kifolytak a sorok, az utolsó kivételével. Azt átírtam aznap, amikor megjelent itt...

voodoo(szerző)2011. november 18. 20:43

Pennahajder, ne vedd magadra, majd szólok ha neked írok. (Nem hiszem, hogy fogok...) Akinek szólt, az értette.

Eliza.2011. november 18. 17:07

Tetszett.

helszlo2011. november 18. 16:39

Kedves Voodoo! Megdöbbentett, hogy talán még a karaktere-számot is figyelve ''szerkesztetted'' a versedet, ami persze, nem azonos a szótagszámmal. A kötött versforma azonban a megfelelő sorok szótagszám azonosságát tételezi fel. E-tekintetben sok ''hibát'' találtam versedben.
A tartalmat tekintve, versed, egyfajta fölényeskedő tanácsadásnak tűnik, ami mögött azért a ''magamhoz idomítás'' szándéka is felismerhető.
Mindezek mellett, azt hiszem, hatalmas munka van ebben a versben, ami feltétlenül elismerést érdemel. Gratulálok! (4)

Törölt tag2011. november 18. 16:33

Törölt hozzászólás.

voodoo(szerző)2011. november 18. 16:19

A szavakból híd épülhet két ember között, amit utána egyetlen szóval lerombolhat az egyikük...

Törölt tag2011. november 18. 16:18

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2011. november 18. 02:26

gratulálok!!!

Kicsikinga2011. november 17. 18:56

Aki fel tudja magát áldozni, aki el tudja magát feledni valaki másért, az sokszorosát fogja visszakapni örömben, szeretetben.
Mindezekből a legigazabbat, mert Ő is az! IGAZ EMBER! Rólad írtam ezeket!
Csak még egy gondolatot engedjél meg kérlek, miszerint, ne hidd, hogy nem lehet segíteni, mert már egy perc odafigyelésed is az volt!

mariaduval2011. november 17. 17:54

Belenéztem a feltartott tükrödbe..., és nem tetszett amit abban láttam!
Vissza emlékeztem az elmúlt évekre..., s az összes hibát bennem találtam!
Összevarrni a régi sebeket, magamnak kell, egyedül tudom,
de rímbe szedett tanácsaidat ígérem, hogy ÉN megfogadom!

Gratulálok a versedhez, nagyon megérintett!

voodoo(szerző)2011. november 17. 15:51

Köszönöm Kicsikinga! Az a gond, hogy miközben ekkora erőfeszítéseket teszek valakiért, akin talán már segíteni sem lehet, elszalasztom az alkalmat, hogy más(ok)nak segítsek... és persze ott van az örök dilemma is:

Ki segít annak, aki mindig másoknak segít,
a keresztúthoz érve ki az aki útba igazít,
ki mond igazat és ki mutatja meg az igazit,
ha fázom, ki fogja meg a kezem és melegít,
ha ölelésre vágyom, ki az aki ágyába hív,
ha elutaznék, ki az aki messzi tájra repít,
ki az aki még önmagamtól is megmenekít?

Kicsikinga2011. november 17. 13:18

Hű képe egy emberi léleknek, egy sérült léleknek, empátiával, aggódással és féltő szeretettel megírt versed!
A vers fegyelmezett sorai még jobban érzékeltetik azt,hogy Te mennyire szeretnéd rendbe tenni a hangulati kiugrásokat!
Őszinte tisztelettel hajtok fejet előtted, és kívánok sok erőt Neked,mert arra szükséged van, ha ilyen lelkiismeretesen segítesz valakinek!
Csodálatos dolog, amit teszel!

voodoo(szerző)2011. november 17. 10:43

Igen. A vers rendje igazodik annak a személynek az életéhez, aki miatt megszületett. Monoton napmúlás, árnyék és fény. De inkább csak árnyék. Jönnek a napok egymás után. Az egyik reménytelen, a másik reménytelibb. De a konklúzió nagyon sötét. Zuhanás a szakadék-mélyben. Nehezen viselem az ilyesmit, úgy érzem segítenem kell valahogy, de nem akarom, hogy közben engem is magával rántson.
Sajnos a napló lapjait egy valós élet napjai írták. Nálam a tükör és a tükörtartás szimbóluma régi fétis. Ezúttal is segíteni akarok, amikor feltartom a tükröt, hátha belenéz más is és magára ismer. Túl sok embert ismerek, aki így ''él'' éppen...

koszeghymiklos2011. november 17. 08:09

Nem semmi ez a katonás rend! Nyilván azzal a szándékkal készült így a vers, hogy a címben meghatározott napló lapjait szimbolizáld vele. Ez nagyszerűen sikerült. Le a kalappal az eredeti, ötletes megoldás előtt. Ami a tartalmat illeti, az viszont már nem tűnik naplószerűnek, inkább egy monológ a kedvesnek. Őszintén szólva első olvasásra a tartalmára nem is annyira figyeltem, a forma azonban annál inkább megragadott. Lehet, hogy még visszatérek emiatt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom