Szerző
Gegő Rebeka

Gegő Rebeka

Életkor: 39 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 698 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Gegő Rebeka

A remény...

Emberi berkekben kószáló tünemény,
Álmokból tapasztott tétova építmény,
Lelkünkbe férkőzött érzés-szülemény,
Manapság csak úgy hívják: remény.

De miért kísért e többarcú szeszély,
Ha válóra válása annyira csekély?
Rejtély az tény, de nem eszmény, hát
Valaki mondja meg, mit ér a remény?

Mit is érzünk, mikor remélünk?
Lehet, hogy felhőtlen örömet érzünk,
Esetleg több sebből is vérzünk,
Vagy mindkét érzésben van részünk?

Amint remélünk, akképpen élünk,
Vagy érdem szerint van benne részünk?
Vajon nem tévedés minden reményünk,
S hogyha nem remélünk, ne is éljünk?

Ugyanúgy érzi a szomorú s a boldog,
Hogy büntetlen születnek az álmok?
S mi egyiknek nem ad csupán átkot,
Egy másiknak adhat vidámságot?

Végül is mért hisszük mi emberek,
Hogy ez a világ csak úgy kerek,
Ha a remény keltette egyveleg,
Belsőnk legmélyén bizsereg?

Hisz a remény - a csalfa - nem más,
Mint félelembe burkolt bukás,
Testet, s lelket bántó csalás,
Sőt, néha már kész szívhasadás.

Tán van, ki el sem tudja képzelni,
Milyen lehet azt átélni, hogy
Mit az élet ad, menten elveszi, s így
Az új reményt is csak félelem kíséri.

Könnyű, kinek remélni csupa derű,
Mert korábbi emléke nem keserű,
De az élet sajnos nem egyszerű,
Kivel fukar, s kivel meg bőkezű.

De mindhiába a tiszta, józan elme,
S hiába kérdéses a remény értelme,
Mindig lesz, kivel galád játékát űzze,
S lesz, kinek a hitét zúzza össze.

2011. Július 21-23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2012. szeptember 14. 09:58

Törölt hozzászólás.

G.Rebeka(szerző)2011. december 8. 13:27

Kedves Szima!
Köszönöm megtisztelő soraidat és az elismerést. Tanulni valóban a nagyoktól lehet... bár az én verseim talán nem is versek) csak amatőr érzések és gondolatok sokasága... de örülök, hogy megtaláltad benne a mondanivalót.
Leginkább a jelen amatőr költőinek műveit olvasom és remélem közülük is kiemelkedik majd egy - egy igazi nagyság... :)

Köszönöm a hasznos tanácsokat is, holtig tanul az ember. :)
Üdvözlettel Rebi

G.Rebeka(szerző)2011. december 8. 13:06

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm a hogy elolvastad versem és örülök, hogy elért hozzád. :)

Törölt tag2011. december 6. 02:18

Törölt hozzászólás.

Zsu-zsa2011. december 5. 21:00

Gratulálok!Tetszenek a költő képek amiket alkalmaztál.
A vers mondanivalója elért hozzám.
Tőlem kicsit távol áll a versszakonkénti,különböző rímképlet alkalmazása...de így is élveztem.
Versedben van pár kérdőjel...pár ''költői kérdés''..
Melyekre csak egy lehet a válasz:A remény hal meg utoljára! Bárhogy is legyen ..:)

G.Rebeka(szerző)2011. november 20. 22:09

Kedves Anita!
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!
Időnkét enyhülnek a fájdalmak, így lankad a reménytelenség is, de az élet mindig ad újakat...sajnos.

An1ta2011. november 20. 16:58

remélem egyszer elmúlik ez a reménytelenség, és csupa vidám verseket fogsz írni! Gratulálok nagyon szép vers lett!

G.Rebeka(szerző)2011. november 20. 15:07

Köszönöm véleményed! Örülök, hogy tetszik! :)

mariaduval2011. november 20. 14:31

Ezek valóban reménytelen szavak, de nekem tetsző keretbe foglalva! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom