Rock’n roll
Várás a tömegben.
Széttárt karjainkkal nyújtózkodunk
az élet hangjai felé
a bozontos zene-rengetegben.
S ha megjelenik
az őserő üvölt belőle,
ujjaink közt tovasiklik,
s roppant villámok
vágtatnak felőle.
Összedől terhén az éj,
leomlanak falak,
nyomában szétrepedt
téridő-szilánkok sikítanak.
Egy perc így hat végtelennek.
Szétszórja megbomlott
darabjait az értelemnek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MrMojoRisin2014. július 31. 23:59
Gratulalok szivvel.
Callypso2013. október 23. 15:52
Csodás vers!
Gratulálok!
PKitti(szerző)2011. december 3. 13:07
Köszi :) lájkoltalak a facebookon.
Törölt tag2011. november 29. 18:42
Törölt hozzászólás.