Szerző
Szerencsi Anett Anikó

Szerencsi Anett Anikó

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 387 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. november 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Szerencsi Anett Anikó

Ajtó

Zajjal teli üres szoba...
Ebben ülök én,
Egyedül.
Nevetésed visszhangjával játszanak a falak,
s még recseg lépteidtől a padló,
pedig már idejét sem tudom,
mikor jártál itt utoljára...
Egy bizonyos:
Többé nem jössz.

Még emlékszem a tekintetre,
amivel akkor rám néztél.
Nem értettem, hogy mit jelent,
Vagy inkább nem akartam érteni.
Aztán elindultál az ajtó felé.
Lassan. Némán.
Egy könnycsepp szaladt le az arcomon.
Kiabálni akartam,
hasztalan.

Sikítva nyikorgott az ajtó,
amikor kinyitottad.
Sikított a szívem is.
S még most is úgy állnak:
Az ajtó nyitva,
A szívem kihasadva.
Csak a szobából távoztál.

2011. június 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom