Szepes Zoltán

Egy szép esti emlék

Szürkebarát félédes vagy édes vagy, te nékem,
bortól részegülve érdekesen nyugodtan, félig felkészülten.
Pennám... bús sötét pennám így apró kezemben,
mint a testem lélek nélkül egész életemben.

De e pillanat... ez az, nem felejthető, mert nem akarom.
Ez nem az a dal miben kéznyomom kottában hagyom.
Talán nem az igazi, de a legjobb ilyenkor,
mint az élet néha negédes... és elég minden szóból.

Nem egyedül írom most eme érdekes sorokat,
hű barátom keze hagy az üvegen nyomokat,
ki felbontotta s eldobta a kupakot,
mi majdnem oly szürke volt, mint minden sivár hétköznapod.