Szerző
Urbán László

Urbán László

Életkor: 63 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 746 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. december 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Urbán László

Semmi politika

Hogy hova jutok? Nem tudom.
Talán lesz egy csodálatos otthonom.
Virágokkal, fénnyel teli.
Ez az egy lesz talán, mi emberi.

Itt a földön, már semmi sem szent.
Minden ami szép volt, porrá, veszendőbe ment.
Minek ide nagy, igaztalan szavak.
Port hinteni a szemekbe! Legyen mindenki vak?

Egyre sivárabb az élet.
A nyomor, soha nem érhet véget?
A népnek, csak szükség a bére?
Senki sem figyel, egyre nehezebb létére?

Ki teheti, többet költ egy nadrágra!
Mint némely család, egész évben ruhára.
Ők minősítik, értékelik tettünket.
Néhány garassal, szúrják ki a szemünket.

Boltba menni, minek a pórnak?
Zabálni akarnak, jól élni holnap.
Nem kell, hogy járjon a szátok!
Mert szűkebbre szabják a ruhátok.

Munkahelyek nem teremnek.
Minden szegényt tönkretesznek.
Mivel tömitek meg majd a szátok?
Ha nem lesznek már kapások.

Rohantok a túlsó partra.
Nyelvetek most azért barna?
Kaját bizony ott sem leltek.
Dolgozók az égbe mentek.

Fel kellene ébredjetek.
Teremjenek munkahelyek!
Pénzt adni a dolgos tenyérbe!
Jusson mindenkinek, tejre, kenyérre!

Figyeld meg a kicsiny hangyát.
Boglyáikat, hogyan rakják.
Mindenkinek munkát adnak.
Kicsiny váruk, ezért duzzad.

Éhező, és hajléktalan gyerekek!!!
A nagy szavak mivé váltak, hova lettek?
Érettük már miért is nem tehetünk?
Felelősség, rajtunk szárad! Ez is a mi szégyenünk!

Tele zsebbel, könnyű nagy legénynek lenni.
Tessék hát minden szót, érthetővé tenni.
Mindenki nem ülhet újra, az iskola padjában.
Oda is fagynának, keletről hozott, pufajka nadrágban.

Lehetne már végre rend, ebben az országban!
Tej, kenyér az asztalon, és meleg minden családban.
Békét! Biztonságot a népnek!
Adjál neki; Adjál amíg kérnek.

Csak bolyongok ide s oda mint egy ormány.
Ez a vers is, csak egy olyan tákolmány.
De legalább, kiírtam magamból, mit érzek.
Szívemből sajnálom a szegény népem,
na és persze magam!
Amíg el nem vérzek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2011. december 3. 02:27

azért nem tákolmány...írj...sok igazságod vagyon...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom