Menedék
Egy távoli kép, köddel átitatva,
Kis kunyhó, illatos rönkből kirakva
Jó lenne minden bajt végleg feledni,
Egy menedékben válladon pihenni
Harmatos fűben megfürdeni reggel,
Kívánni, hogy soha, soha ne menj el.
Kegyetlen játékot játszik az élet
Vannak fájdalmak és vannak félelmek
Egy aranyló szalmaszál vagyok neked,
Vigyázz, nehogy összeroppantson kezed
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Sydonia(szerző)2012. január 25. 21:30
Örülök, hogy tetszik :)
voodoo2012. január 22. 10:38
Szia Syd, ez szép lett! Szeretem a kunyhós, szalmaszálas verseket... :-)
Sydonia(szerző)2012. január 9. 20:59
köszönöm :)
kamikaze2012. január 9. 18:38
jó ám:)van benned valami nagyon bájos...
Kicsikinga2011. december 8. 18:28
''Egy aranyló szalmaszál vagyok neked, ''
Mégis retteg az a kis ''szalmaszál?!''