Szerző
Pál Zoltán

Pál Zoltán

Életkor: 28 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 294 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. december 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pál Zoltán

Nem jártál felém...

Álmomban sírtam, kövér könnyek csorogtam arcomon,
Végiggondoltam, s nevettem ócska szélmalom harcomon.
Szörnnyé váltam saját igéimből, megidéztem magam démonát,
Nem akartam, csak felidézni életem fénykorát.

Erdőben sétáltam, sűrű, fekete fák alatt,
Egyedül voltam, előttem csak a csend haladt.
S mégis, mégis volt ott valami,
Árnyékomból előlépett, csendes senki, valaki.

Forgattam a Földet, egyszer erre, másszor arra,
Indultam főúton jobbra, s őz taposta ösvényen balra.
Kerestem, kutattam soha nem volt dolgokat,
Meggyötört arcomon őriztem nyájas hazug bókokat.

Falba ütköztem, bármerre is jártam,
Nem jártál felém, akárhogy is vártam.
Az utolsó falon ott várt rám az írás:
"Álmaim főszereplője mégiscsak a sírás!"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


marakod2012. szeptember 4. 12:22

Kicsit másképp tagolnám, de jó. Vesszők helyett kötőjeleket vagy kettőspontokat tennék. A ''Szörnnyé váltam saját igéimből'' után szerintem nem kell a vessző, vagy nem igéimből, hanem igéimtől kívánkozik nekem. Üdv: Mari

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom