Vincze Gábor

Küzdjünk, értünk!

Közeleg a szilveszteri éj,
Szerelmem irántad határtalan mély!
Átélhetünk jó pár csatát,
S a föld legnagyobbik szörnyű baját!

Érezheted néha, hogy nem szeretlek,
S hogy néha-néha elfeledlek.
Ám ha a lelkem mélyébe nézel,
Lesöpröd hibáim puszta kézzel.

Meglátod majd mit is érzek,
Téged szívem, miért féltlek!
Látni fogod, hogy mit jelentesz,
S mily boldogságot teremtesz!

Látni fogod, hogy hogy Szeretlek,
S, hogy hogyan igyekezek!
De egyet Kérek! Hidd el nekem!
S Maradj itten mindig velem!

Akarom hogy küzdjünk ezért,
Eme gyönyörű szerelemért!
Bízhatsz bennem ha azt mondom:
Szeretlek én, te kis asszony!

Féltékeny csak azért vagyok,
Mint mondtam már, mert önző vagyok.
Mert félek hogy valaki más, jobb mint én,
S mert csakis téged Szeretlek, Őszintén!

Nem akarlak elveszteni,
S soha el se felejteni,
Szeretlek te világ Szépe,
Még ha eljön is a világ vége!