Halandó
Józan, poros örökkévaló,
A mámorba vitt halandó
Hol marad a kulccsal?
Mert ajtódon kopogni, mint pillanat:
Nem vagyunk elegek.
Sokra jó egy szempillantás,
Nyertünk már vele sok csatát -
De oly nagy az a mérce...
Emberöltő, mire kilincsed elérem,
S csak szobrunk marad a világ terén.
Neked lett a kő faragva, hosszan,
Emberi ajándék egy sose múló pillanatnak.
De jég ül arcára, s fúj a szél folyton,
Mibe születtünk, erdő, sárvár, kunyhó,
Csak homoksivatag már.
De tudod-e ma, ki volt Edward,
Élt-e vajon wales-ben ötszáz bárd?
Mese szól, könyvben szárad a szó,
Ez bizonyára csak egy mondóka, sose volt...
De ettől nem ismered a walesi trón-bitorlót.
Tudod majd, ki voltam?
Ki leszel, ha elmúlik az az utolsó pirkadat?
Leszel-e Elvis, Attila, de ha az is,
Nem lesz-e e szobrod hiányokkal teli?
S halhatatlan csak neved lehet.
Ez az ember, ha tudod, ha nem.
Poros hüvelyben kard éle,
Mi a világ csatájában gyorsan kicsorbul.
Sok másnál nemesebb, mégis eltompul.
S emlékét nem őrzi, csak egy másik csorbult él, régi csatabárd...
Pont mint te: egy volt jó barát.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
RiaValkyre(szerző)2012. március 4. 17:08
Köszönöm! örülök, hogy nem csak nekem mondott ez, így valamit. Kicsit aggódtam érte :)
Harmatlotte2012. március 4. 13:44
Nagyon éretten és filozofikusan gondolkodsz! Különösen tetszik a versben, hogy a versszakok úgy fűződnek tartalmilag egymáshoz, mint a láncöltés....
RiaValkyre(szerző)2011. december 25. 16:39
Köszönöm :)
PetiSzakacs2011. december 23. 14:16
Nagyon jó! :)
Szeretettel: Peti