Bárcsak...
Az idén is, mint minden esztendőben,
Ünneplőbe öltözött a táj decemberben.
Az ünnep illata már száll a levegőben,
S meghittség lobog az emberek szívében.
Közeleg, a nap mikor mind adhatunk,
Az évben ilyenkor jobbá válhatunk.
Szeretteinknek örömet nyújthatunk,
S mindenki életére jót kívánhatunk.
Ajándék minden pillanat, amit együtt tölthet,
Hol örülhet a család az ünnep örömének.
Valós a boldogság, hol szép asztal terülhet,
S a szent estén reája étek kerülhet.
Bárcsak mindenkinek szép lenne az ünnep,
S ne lenne ki e napon is a bánattól csüggedt,
Kinek árva lénye a magányba süpped,
S rég korgó gyomra az éhségtől lüktet.
Bárcsak minden házba égne a gyertya lángja,
S békesség költözne mindenki otthonába.
Ha karácsonykor senki sem ázna, fázna,
S mosolyra nyílhatna mindenki szája.
Bárcsak ne lenne gyerek, kinek széttörik álma,
Mert ajándék helyett csak sóvárgás bántja,
Kit ilyenkor is gyötör a szeretet hiánya,
S a szegény, a csodát is mindhiába várja.
Karácsony igazi szépsége szállna a világra:
Ha minden embernek csak örömmel szolgálna,
S ha a szeretet ünnepének varázsa várna,
Mikor újra beborít a szürke napok homálya.
2011. december 20-21.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2012. szeptember 14. 09:37
Törölt hozzászólás.
nagypal2011. december 24. 13:29
Rebeka! Nagyon szép tartalmas, világos mondanivalóval bíró verset írtál.
Gratulálok: Pali
kterezia2011. december 24. 07:11
De jó is volna...!