Gegő Rebeka

Bárcsak...

Az idén is, mint minden esztendőben,
Ünneplőbe öltözött a táj decemberben.
Az ünnep illata már száll a levegőben,
S meghittség lobog az emberek szívében.

Közeleg, a nap mikor mind adhatunk,
Az évben ilyenkor jobbá válhatunk.
Szeretteinknek örömet nyújthatunk,
S mindenki életére jót kívánhatunk.

Ajándék minden pillanat, amit együtt tölthet,
Hol örülhet a család az ünnep örömének.
Valós a boldogság, hol szép asztal terülhet,
S a szent estén reája étek kerülhet.

Bárcsak mindenkinek szép lenne az ünnep,
S ne lenne ki e napon is a bánattól csüggedt,
Kinek árva lénye a magányba süpped,
S rég korgó gyomra az éhségtől lüktet.

Bárcsak minden házba égne a gyertya lángja,
S békesség költözne mindenki otthonába.
Ha karácsonykor senki sem ázna, fázna,
S mosolyra nyílhatna mindenki szája.

Bárcsak ne lenne gyerek, kinek széttörik álma,
Mert ajándék helyett csak sóvárgás bántja,
Kit ilyenkor is gyötör a szeretet hiánya,
S a szegény, a csodát is mindhiába várja.

Karácsony igazi szépsége szállna a világra:
Ha minden embernek csak örömmel szolgálna,
S ha a szeretet ünnepének varázsa várna,
Mikor újra beborít a szürke napok homálya.