Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 251 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 968 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. december 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (18)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Ross Satyr

Fenyősirató

Ki téli erdőn friss havon tapos,
és látva hosszú, vékony törzsedet,
beszívja mélyen gyantaillatos
leheleted, e kettős élvezet
feledheti, hogy eljön majd a nap,
hogy térdre hullasz, fenséges fenyő:
egy láncfűrész a törzsedbe harap,
földben gyökér, fölötte csonka tő.

Tolong a nép, zsibong a Nagypiac,
vevő és árus hosszan alkuszik,
s ha ünnep-este mégis megmaradsz,
mivel csak dúsabb társaid viszik,
ne bánd a sorsod, hidd el, jobb neked,
hogy távol vagy és így nem éled át
a nagy családi sértődéseket,
a felköszöntők színlelt pátoszát.

S ha lámpácskákat, színes gömböket
viselnél mégis, abban sincs öröm:
majd elmúlnak a hangos ünnepek,
csütörtök, péntek újra sorra jön.
A földön elszórt, hullott tűlevél,
a háziúr üvöltöz és anyáz.
A ház előtt a téli szél zenél
és táncol egy csupasz fenyőfaváz...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2012. január 18. 22:54

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2012. január 18. 20:26

divatlónak = divatnak

Attila_the_hun2012. január 18. 20:25

Köszönöm a válaszodat!
Én szintén a szüleimtől örököltem eme - én szépnek mondom- szokást. Nem tudnám elképzelni élő karácsonyfa és illata nélkül a szeretet ünnepét. Abban nyilván igazad van, hogy nem az teszi igazzá és őszintévé eme ünnepet! Tulajdonképpen mint szülő nem a magam örömére csinálom végig a lentebb is írt programot. Dec. 23-ka környékén fogom a két lányomat és gyalogszerrel nyakunkba vesszük a várost és hazasétálunk egy fával. Az a pár óra jó nekem is, mert jó nekik :) Aztán itthon -szintén- együtt belefaragjuk a talpába és jön a díszítés.
Családi, baráti körben is egyre nagyobb divatlónak örvend a műfenyő vásárlása és a vele járó kényelmesebb procedúra. Meglehet, ha már csak ketten maradunk én és a feleségem, talán akkor mi is beérjük valami hasonló művi változattal, de aztán jönnek majd az unokák és én juszt is megfogom majd akkor immár az ő kezüket és öregesen ismét nyakamba veszem a várost a hangulat ''élő'' valósága kedvéért! :)

Ross(szerző)2012. január 18. 20:07

Attila: Teljesen logikus a kérdés. A válasz pedig közvetve benne van a hosszú eszmecsere szövegében. Ráadásul árnyalod is a kérdést a hozzászólásod végén, beleszőve ''az eleve azért ültetett'' kifejezést. A válasz pedig: persze, hogy jövőre is vedd meg. Aztán a lányaid majd felnőnek és eldöntik maguk, hogyan legyen az ő családjukban.

A fenyőhöz szóló ''kijózanító'' szöveg arra próbált rámutatni, hogy sok felcicomázott karácsonyfa mögül ma már hiányzik az eredeti jelentés; ha van a Szentestének hangulata, akkor az sokaknál nem több, mint hogy végre lerúghatjuk a cipőt és elterpeszkedhetünk akár a fa közelében, hiszen ''Hála istennek, sikerült mindenkinek megvásárolni a neki szánt ajándékot, jöhet a rántott hal meg a fröccs, kopog már a szemem, asszony!''

Attila_the_hun2012. január 18. 19:46

Hát akkor mit tegyek? Az eljövendő következő szeretet ünnepei előtt, ne fogjam meg két lányom kezét és az elmúlt évek tradícióját követve, egymás mellett sétálva ne járjuk körbe az összes árust és a már szívünkbe be-be költöző karácsonyi hangulatban ne vásároljuk meg a közösen kiválasztott fenyőfát. Együtt, a már kialkudott és megvett fát, ne vigyük haza és az ismerős karácsony hangulatát erősítő illata közepette ne díszítsük pompás karácsonyfává? Kérdem én, mit ér a szenteste valódi karácsonyfa nélkül?
Bevallom versedet olvasva bennem is lelkiismeret furdalás volt. Ezért a kérdéseim őszinték voltak? Bűn lenne az eleve azért ültettet fenyőfát hazavinni és majd az ünnepek után a kuka oldalának támasztani?

Ross(szerző)2012. január 14. 22:58

Igen, gyanakodtam arra, hogy efelé fordul az eszmecsere. Én gyökeresen másképp látom mindezt. Nem állítom, hogy népszerű vagyok a nézeteimmel, de ha már sor kerül rá, röviden vázolom őket.

1. Meggyőződésem, hogy az ember továbbra sem ura (leigázója, kizsákmányolója, koronája, stb.) a természetnek; ha mégis, akkor éppen ugyanannyira, mint minden más élőlény a természetben. Használja azt, amit a természet nyújt: megszerzi ésszel vagy elveszi erővel. Mint a többi állat. Nem állítom, hogy túlságosan messzire nézne mindig minden ember, bizony megesik, hogy az aktuális céljai eléréséért súlyosabban megfizet távlatban. De hát napról napra harcolnia kell a saját túléléséért (struggle for life), akárcsak mondjuk a növényeknek, például a fenyőknek.

2. Megnyerő gondolat, hogy a fenyő alázatos, önfeláldozó, szeretetteli - csak éppen a valósághoz semmi köze nincs. Működteti azokat az automatizmusokat, amelyeket a felépítése meghatároz; az idegrendszere primitív, nagyjából a fotoszintézis végrehajtásához szükséges optimális alkalmazkodásban merül ki.

Sajnálom, ha mindez földhözragadtnak tűnik, de hát a szövegmező szolgál a líra elhelyezésére, a kommentekben viszont jó helyük van a racionális meggondolásoknak.

DevV2012. január 14. 16:07

Kedves Ross!

Sajnos közel sincs akkora rálátásom erre a „világra”, úgy értem az irodalomra, a versírásra, mint neked. Ezért lehet, hogy az általam használt eszközök nem megfelelően fejezik ki azt, amit érzékeltetni szerette volna.
A jambusok (már amennyit én tudok róla) nem illettek a válaszhoz, nem akartam semmiféle gúnyos, ironikus hangnemet sugallni.

Az általam leírt világ, amiben a fenyőnk él, az a természet világa. Aminek a mai ember egyre kevésbé része, a múlttal ellentétben. Egyre jobban elszakad tőle, egyre kevésbé érzi övének.
Ellenben a fenyő emlékszik. Emlékszik a múltra, gyökereire, a közös életre, a harmóniára.
Nem akartam félreérthető lenni. A fenyő a természetet, a földi életet szolgálja, és ez által az embert is. Nem pedig az embernek egy „alárendeltje”.
A fenyőnk máshogy éli meg az életét, mint az ember. Már születésekor pontosan tudja mi vár rá, milyen feladatot kell betöltenie földi létében. Elfogadja sorsát, bármit is szabott ki rá a természet.
Elfogadja, hogy valami nagyobbnak része, feladata van, ami a föld javát szolgálja valamilyen módon. Ezt a szerepet pedig végtelen alázattal, hittel, szeretettel tölti be. Még ha ez egy „mártír” szerep is. Még a végső pillanatban sem önmagát, hanem elpusztítóját siratja, s ezzel a gesztussal egy végső üzenetet küld. Egy kis ősotthon illatot, egy emlékeztetőt, a közös otthonról.
Ezzel, ha csak egy kicsit is, közelebb hozza az embert a természethez, a közös gyökerekhez.
Manapság pont erre van szükség. A természet tiszteletére, megbecsülésére. Ha a természet is az ember ellen fordulni, mint azt az ember tette, akkor még nagyobb pusztítás következne. Ellenben így az embernek egyre inkább észre kell vennie a természetet, s rajta keresztül saját magát, az eltávolodást. Ez az ünnep pedig egy tökéletes alkalom erre. Az ember közvetlen közelről tapasztalhatja meg, és saját szemével láthatja a fenyőket, szépségüket, a pazarlást, majd a pusztulásukat. Sokaknak, a mai modern embereknek máskor nem is adatik ilyen közeli kapcsolata ezekkel a fenséges élőlényekkel. S ha a harmónia visszanyerését, a természet megfelelő tiszteletét elősegíti, hogy évente egyszer vállalják a fenyvesek „ezt a fajta vágóhidat” (a sok más fajta vágóhíd mellett), akkor ezt önként, a természet iránti szeretetből, egy szebb jövőért meg is teszik.

Ross(szerző)2012. január 13. 19:05

DevV: Hogy kerek egész vélemény szerepeljen, először megismétlem a versed első elolvasása után, futó benyomásként megfogalmazott véleményemet, majd igyekszem részletesebben folytatni.

Nagyon jó az ötlet, amelyet tovább is fejlesztettél verssé, megszólaltatva a megszólítottat. Ezzel tehát egyfajta párbeszéd alakult ki kettejük között, amely (persze nem a színvonalában, csak az alapötlet révén) egy kissé emlékeztet mondjuk a pilóta és a költő párbeszédére egy Radnóti-eclogában.

Ugyanakkor, az általad választott eszközök kétségessé is tették, hogy a két versnek eggyé kellene olvadnia. Megtartottad ugyan a tagolást (három versszak, egyenként nyolc-nyolc sor), megtartottad a sorok szótagszámát is (mindenütt tíz), de alapvetően más ritmikai megoldást választottál. Amikor az ember szólította meg a fenyőt, azt időmértékes formában, alapvetően jambusokban tette; a fenyő válasza azonban az ütemhangsúlyos ritmikát követi. Nincs ezzel semmi baj, miért is csodálkoznánk, hogy két nagyon eltérő élőlény más-más kommunikációs nyelvet használ? A lényeg az, hogy a lüktetés végig konzekvens, mint ahogy az is, hogy az összes sor következetesen tagolható 5+5 szótagra. Korrektnek hallom a választott rímeket is.

Ami a tartalmat illeti, attól tartok, ezt a szegény fenyőt kissé már megfertőzte az emberi gondolkodás; a szavai szerintem meghaladják egy növény önmagáról és környezetéről alkotandó elképzeléseit; még akkor is, ha más síkokon szimbolikus jelentése van. Értem az elképzelést, de nem igazán osztom. Lehet, hogy ennek kifejtése – az ebben elfoglalt álláspontjaink ütköztetése – nagyobb terjedelmet igényelne, így erre most inkább nem térnék ki. Az összbenyomás a lényeg: az pedig kifejezetten pozitív, gratulálok!

Ross(szerző)2012. január 12. 17:49

Zsuzsa: Hölgy lévén, természetesen jól működik a ritmusérzéked. Ezt a verset valóban alapvetően nem hangsúlyos, hanem időmértékes ritmikával szerettem volna megírni (jambus verslábakkal). Nem sikerült ezt mindenütt tartani, de ezt nem bánom. Meggyőződésem, hogy a fenyőknek csak nagyon csekély kisebbsége osztozik ebben a sorsban, a többség betölti, amire valójában rendeltetett.

Örülök, hogy az általad említett jellemzőknek köszönhetően a vers elnyerte a tetszésedet.

10082012. január 12. 16:57

Kedves Ross!
Magasztos hangulatú versed ritmusa és képvilága nagy szuggesztív számomra.
Jambikus lüktetést érzek, benne, mintha egy időmértékes vers lenne... A szép kidolgozott forma és művészi kifejezőeszközeid
pátoszmentes, mégis az ünnephez méltó emelkedett hangulatot áraszt.

A szebbnél szebb képek közül ez a kedvencem:
''hogy térdre hullasz, fenséges fenyő:
egy láncfűrész a törzsedbe harap,
földben gyökér, fölötte csonka tő. ''

Gratulálok!
Zsuzsa

Ross(szerző)2012. január 11. 14:46

Köszönöm a gratulációt, de még inkább a bizalmat. Nagyon jó az ötlet, amelyet tovább is fejlesztettél verssé. megszólaltatva a megszólítottat. Ezzel tehát egyfajta párbeszéd alakult ki kettejük között, amely (persze nem a színvonalában, csak az alapötlet révén) egy kissé emlékeztet mondjuk a pilóta és a költő párbeszédére egy Radnóti-eclogában.

A versed tanulmányozása kissé hosszabb időt igényel, de biztosan visszatérek rá, ha talán nem is ezen az oldalon.

DevV2012. január 11. 14:14

Gratulálok!

De most nem bírtam ki (az előző alkalommal ellentétben), hogy ne írjak a másik oldalról választ.
Tegnap hazafelé jövet az utcán találkoztam össze egy engem megragadó képpel (a válaszom zárósorai), s azonnal beugrott a versed. Onnantól kezdve, pedig egyszerűen muszáj volt reagálnom. Ha lesz időm, még csiszolgatom, illetve szívesen veszem a Te javaslataidat is.


Embersirató

Ha azt gondolod, nem tudom mi vár
rám, mikor lényem még magként táncol,
akkor elméd biz téves úton jár,
de nem okollak, egyszerű vándor.
Lépteid zaja már nem idézi
erdőtársaink, rokonok dalát,
eltávolodtál, s füled nem érti
a miértjeink puritán szavát.

Te, s én is tudom, elér a halál,
de én mind máig hűen emlékszem:
addig, amíg a szükség rám talál,
földünk szolgálom, ezért születtem.
Élve éltetlek, s ha fűrész csonkít,
hittel hajlok meg lábaid előtt,
elfogadva, mit sorsom biztosít,
kezedbe adva éltető erőm.

Ha gúnyt is űzöl belőlem aztán,
némán szolgállak, nem ítélkezem,
s ha nyughelyem a pocsolya alján
lesz, ott csak érted sírom tűkönnyem.
A benne oldott ősotthon illat
a bensőm végső dalából ered
egy visszahívó természet-szózat
régi barátom, tőlem, csak neked.

Ross(szerző)2012. január 4. 14:08

Köszönöm az illetékes moderátor által elvégzett gyors és értő javítást.

Ross(szerző)2012. január 3. 17:18

Joe: Köszönöm a méltató szavakat. Tökéletesen igazad van abban, amit kifogásolsz. Jambusokban szerettem volna megírni a teljes szöveget, és ha nem is mindenhol kristálytisztán, de nagyjából sikerült is megtartani egészen az általad említett záró részig. Köszönöm az észrevételt és gondolkodni fogok ennek a négy sornak, de talán a teljes záró versszaknak az átformálásán.

fabijoe2012. január 3. 15:36

''Szerte a padlón hullott tűlevél, ''

''táncol egy tarlott karácsonyfaváz... ''

Nagyon tetszik a vers.
Ez a két sor viszont kiesik a ritmusból... mondtam volna érzésre, de nem: csak én próbáltam jambust erőltetni a többi sorra, ahogyan mondtam.
Nagyon jó.

Ross(szerző)2012. január 1. 14:58

Ági: Köszönöm a jókívánságot, hasonlóan emlékezetes évet kívánok én is Neked egészségben, alkotó kedvben, kiegyensúlyozott kiteljesedésben. Örülök, hogy tetszésed kísérte a lekopaszított fenyő-csontvázat.

kreativ552012. január 1. 14:48

Köszönöm drága Ross, hogy megírtad ezt a szép verset, hisz annyira az én érzésem is. Egy törött szív máris hever a tarlott karácsonyfaváz mellett.
Boldog új évet kívánok! Ági

Ross(szerző)2011. december 29. 17:22

Sonyo: Tulajdonképpen igazad van, nem pontosan fogalmaztam, hiszen akár egyetlen objektív, szakmai hozzászólás is növeli az arányt (még ha ezrelékben sem fejezhető ki a növekedés). A kudarcot abban érzem, hogy bizony csak néhány követőre találtam ebben a törekvésben. Ugyanakkor mindez mégsem volt hasztalan, az ilyen irányú tapasztalataimnak most egy másik portálon veszem komoly hasznát.

sonyo2011. december 29. 15:29

Figyelem a hozzászólásaidat és sokat tanulok belőlük. Hogy ''tárgyszerű, szakmai alapú hozzászólások arányának növelése'' ügyében kudarcot vallottál volna? Ezt nem tudom (mennyiségileg) de azt állíthatom, hogy minőségiek a hozzászólásaid és tanulhatok belőlük. Én mindenesetre köszönöm!
Továbbra se fogd vissza magad!

Ross(szerző)2011. december 29. 13:13

Sonyo: Örülök, hogy tetszett a kis karácsonyi kulturális mellékletem. Ahogy talán észlelhetted, ritkábban próbálkozom szöveg közreadásával itt, minthogy az ezzel az oldallal kapcsolatos törekvéseim egyik részét (versek közlése) megvalósítottam, a másikban (tárgyszerű, szakmai alapú hozzászólások arányának növelése) látványos kudarcot vallottam. A szellemes záró javaslatodat értékelem, megfontolom valamilyen formában való beépítését.

sonyo2011. december 28. 18:01

Ismét forma és tartalom együtt. Nagyon élvezem a soraidat, zenél, ahogy annak zenélni kell.
Ez a versed is igazi élmény (nem matematika) de színek és zene
(csak zárójelben: írtad germain-nak, hogy -szándokod szerint- nincs a versedben irónia. Ezért az utolsó sor táncoló karácsonyfaváz helyett inkább ez a kép jelent meg lelki szemeim előtt: álldogál a tar, karácsonyfaváz
vagy szlengesen: álldogál egy gáz, karácsonyfaváz :)) )

A szlenggel, csak vicceltem Miklós. Ugye nincs harag? :))

Ross(szerző)2011. december 25. 19:09

Zsuzsa (Summer), Sanzsan, Emőke, Feri (Jocker): Köszönöm a kedves szavaitokat, örülök, hogy tetszett.

Zsanett (Csilla): Örülök, hogy megfordulsz nálam olykor, még ha nem is mindig látható nyommal; ilyesmit én is megteszek más oldalakon, ha nem is gyakran. Azt hiszem, a fenyők többségének az itt leírthoz képest ésszerűbb és célszerűbb a rendeltetése mind éltében, mind holtában. Ahogy mondani szokták, végigkíséri az ember életét „bölcsőtől a koporsóig”. Az általam hozzáadott címkék között is szerepel a „nem-zölod”, amivel arra szeretnék utalni, hogy a verset nem bigott környezetvédőként írtam; a terjedelembe nem fért bele, de talán a tartalom egyes részeiből sejthető, hogy azért ítélem el a „karácsonyfa” jelenséget, mert ez a kellék, mint ahogy lassan az egész jelkép, nagyon sokunk számára meglehetősen kiüresedett.

ZSuzsanna: Köszönöm, hogy szokásosan megbízható érzékeddel a számomra legfontosabb formai elemeket emelted ki, sőt, azt is pontosan megérezted és megértetted, mi az igazi mondandóm.

Lotte: Vannak azért értelmesebb sorsú fenyők is, sőt, meggyőződésem, hogy a többségük az. Örülök, hogy szívleled.

Levente: Megtisztelő, hogy mélyen átgondolt, részletes elemzésre késztetett Téged ez a rövid versszöveg. Érdekesen állítod szembe egyrészt az emberi „élvhajhász ostobaságot”, másrészt védtelen áldozatát. Én árnyalnám az előbbit: szerintem többségében inkább az történik, hogy az emberek mindenféle belső tartalom nélkül, az eredetbe bele nem gondolva, egyszerűen idén is megteszik ugyanazt, amit tavaly is megtettek, és amit a szomszéd is megtesz. De talán még érdekesebb a másik megfogalmazásod: „Vajon hány álságos vallomás húz ez utóbbi mellé strigulát?” Remélem, minden gömböcske és lámpafüzér megkerült a szép, tartalmas ünnepedhez.

Germain: Örülök annak, hogy említésre érdemesnek találtad a felsorolt formai elemeket, tudod, hogy ez fontos a számomra. Szándékom szerint irónia nem lett volna a versben, de ha ez olvasható ki belőle, nem tiltakozom. Annak meg feltétlenül örülök, hogy a humort a megjátszott pátosz elé helyezed, ebben nagyon egyetértünk.

Animka: Köszönöm a látogatásodat. Örülök, hogy Te viszont egy másik fontos célkitűzésemet látod megvalósítva itt: azt, hogy a szöveg tartalma jó esetben gondolatsorokat indíthat el másokban, amelyekből akár megszülethetnek az ő saját műveik.

Anikó: Természetesen ne legyen lelkiismeret-furdalásod a karácsonyfád sorsa miatt, különösen akkor ne, ha birtokában vagy mindannak a mély ismeretnek – és ebből a szempontból közömbös, hogy tényekről vagy szép mesékről van-e szó –, ami többek között ezt a hagyományt is megalapozza.

Ildi: Megköszönve méltató szavaidat, remélem, az említetten kívül egyéb testi és lelki csemegék is emelik szép ünneped fényét.

Kinga: Legszívesebben az egész észrevételedet ide idézném (persze a dicsérő szavakon kívül), annyira egyetértek vele. Azt tenném még hozzá a konfliktus-forrásokhoz, mennyire nehéz egyeztetni, hogy „első napon az én első házasságomból származó gyerekeimhez megyünk, második napon a te exed gyerekeit látogathatod meg, amíg hozzánk eljön az előző férjem és a vele közös gyerekeink”. Az alábbi mondatodnak azonban feltétlenül itt a helye, mert tökéletesen összefoglalja a mondandót: „Ő is úgy végezte, ahogy az Ünnep, vagyis vázaira csupaszítva...”

Kicsikinga2011. december 25. 14:07

Ebben a versben minden benne volt, és mindenki. A már szinte kötelező veszekedésektől kezdve, ami az elégett bejgli, az éppen kialudt kis körte, és a sokszor kényszerből meghívott anyós-após és egyéb rokoni relációban lévő emberek miatti szinte robbanásveszélyes hangulattól óvtad volna meg szegény kis fát, de nem sikerült. Ő is úgy végezte, ahogy az Ünnep, vagyis vázaira csupaszítva...
Nagyszerű verset írtál kedves Ross!

rildi2011. december 24. 13:00

Kedves Ross, meghatóan szép, mély mondanivalójú verset hoztál, a Tőled már megszokott tökéletes formában tálalva. Igazi csemegének számítanak munkáid!
Szeretettel kívánok itt is boldog, békés karácsonyi ünnepeket! Ildi

Ross(szerző)2011. december 24. 10:29

Kedves Barátaim,

A szűkös időből egyelőre annyira telik, hogy megköszönjem és viszonozzam mindenki kedves jókívánságait. Az ünnepek elmúltával részletesen válaszolok minden egyes észrevételre.

jocker2011. december 24. 10:03

Igen szép vers lett!
Áldott Karácsonyt: jocker/Kiber/Feri

nefelejcs2011. december 24. 09:48

Kedves Ross!
Miután tegnap este elolvastam a versedet, megvallom, volt némi lelkiismeret-furdalásom, amikor reggel fenyőt vásároltunk.
Kicsit lehangolt a versed, mert bizony sok igazság

van benne.
Ezentúl még nagyobb becsben fogom tartani a
karácsonyfa rangra emelt fenyőfámat.
Mélyen átérezve a fenyő sorsát, s megköszönve, hogy versbe foglaltad, kívánok szeretetteljes, békés
karácsonyt, szívvel és szeretettel: Anikó

vickyk8620022011. december 24. 00:34

Szép vers! Nagyon tetszik!

animka2011. december 23. 23:23

Igazából nem is a fenyőfa amiről szólsz,csak megszemélyesíted vele az ünnepet.Oldalakat lehetne írni erről a pár sorról,olyan mély a mondanivalója.
Köszönöm,hogy olvashattam.
Boldog Karácsonyt!

emonye2011. december 23. 22:47

Ez olyan szép, bús, mint egy ballada...

Törölt tag2011. december 23. 22:27

Törölt hozzászólás.

meszeletra2011. december 23. 21:25

Természetesen végállomását akartam írni.

meszeletra2011. december 23. 21:17

Azt már megszokhattuk Tőled, Miklós, hogy ha karácsony táján elképzelt tintába mártod virtuális tolladat, akkor az olvasóidnak nem egy jól ''kitaposott'' úton kell követniük Téged, hanem egy keskeny, közel sem megszokott csapáson, hogy az ünnep végállámosát elérjék.
Ezúttal sem történt ez másként. Sajátos aspektus, rendhagyó képi világ, meggyőző végeredmény.
Különös dramaturgiával felépített megszemélyesítés ez: az egyik oldalon az élvhajhász ostobaság, a másikon pedig az annak áldozatául eső védtelenség néz egymással farkasszemet.
Az önmagunkat felébresztő lelkiismeret pedig fokozatosan felerősödő hangon kérdezi: te melyik oldalon állsz? Az ostobaság vagy a védtelenség oldalán?
Vajon hány álságos vallomás húz ez utóbbi mellé strigulát? De miért is beszélek ennyit, amikor egy fontos munkámat hagytam félbe. Mit is? Ja igen: a karácsonyfa-díszeket akartam holnapra előkeresni.
Úgyhogy megyek is, de azért még visszakiáltom, hogy minden jobb sorsra érdemes fenyő nevében gratulálok ehhez az objektívnek tűnő, mégis gondolkodóba ejtő műhöz, ugyanakkor boldog karácsonyt kívánok!

Harmatlotte2011. december 23. 21:07

Ajaj, komolyan elkeseredtem e fenyősorson. :( Nagyon igazad van, így múlik el a világ és a fenyő dicsősége. Különlegesen szóltál olyan témyáról, ami felett szeretünk szemet húnyni. Szívelem!

szzs2011. december 23. 19:25

Most eszembe jutott a mese, melyben a kis fenyő álma, hogy ő is eljusson karácsonykor egy családhoz! A mai világban valóban ez a fenyők sorsa, de ha még az ünnep sem őszinte, hát, tényleg kár értük, kedves Ross! Mégis, jó volt olvasni újra egy ''Rossos'' dallamú, verselésű, rímelésű verset! Üdvözlettel: ZSuzsanna

Sanzsan2011. december 23. 19:08

Szívből gratulálok a vershez! Veled siratom a fenyőket.

cedrus492011. december 23. 19:04

Jól látod, és gyönyörűen láttatod a fenyők sorsát, és azon keresztül az ünnep, majd az azt követő napok szomorú valóságát..
Bár előfordul, hogy nem hagyok nyomot, de mindig a kíváncsiság vezérel hozzád..: miről és hogyan írsz? Sosem csalódok.
Gratulálok boldog, békés Karácsonyt kívánva Neked és Szeretteidnek!
Zsanett-Csilla

Törölt tag2011. december 23. 19:03

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom