Szerelem...
Az érzés, mely a semmiből tör elő,
S fölös szenvedéllyel gyötör.
Egy érzés, mely mindent elsöpör, s
Nem hagy mást, csak fájdalomözönt.
Az érzés, mely mar, s éget,
S úgy érzed, ez sosem ér véget.
Egy érzés, mely a szívben lüktet,
Mégsem lelhetsz benne szépet.
Az érzés, mely fojtogat,
S nem látsz belőle kiutat.
Egy érzés, mely olykor simogat,
De örömöt mégsem tartogat.
2010. december 31.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
G.Rebeka(szerző)2011. december 24. 18:45
Rátapintottál a lényegre kedves Pál! A versben megírt ''érzés'' a születése pillanatában halálra volt ítélve... :(
A szerelem ajándék lehet, ha viszonzásra talál, másképp átok!
Köszönöm bölcs gondolataidat és látogatásodat!
Üdvözlettel Rebeka!
nagypal2011. december 24. 13:23
Kedves Rebeka! A vers gyönyörű! De tartalmában én úgy gondolom, hogy a szerelem, valóban ilyen érzések tömegéből áll, de tartogatnia kell sok-sok örömöt is! /kivétel az egyoldalú szerelem/
Üdvözlettel Pali