Másvilág
Vért ont a zivatar,
ha eljön a had.
Könnyek közt lángoló
égszínkék harag.
Magányos bűnbak
a szállongó hó,
vakfolt az ámítás,
ha minden fakó!
S vándorló a mező
s várfal a kő,
arany az ezüst,
s üveg az idő.
Nem várt a csábító,
de számító halál,
szárny nélkül landol
a szárnyaló madár.
S vigyázz ha elfutsz,
s nem találsz haza.
Vég nélkül siklik
a lendülő kasza.
S elveszve kúszik utánad odáig.
Az üveg hegyen túl a másvilágig.
S nem találsz nyugalmat,
nem kérhetsz irgalmat,
mit számít olykor
az éltető vágy.
Nem éltet csábító,
nem talál ámító,
nem kérhetsz többet,
ha kihűlt az ágy.
De volt miért felállni,
egyszer volt kívánni,
máskor csak szeretni
mindenki mást!
Ideje inteni,
mindent megköszönni,
szívünkbe bezárni
a szép látomást.
2012. január 4.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gongoro(szerző)2012. január 7. 15:41
Köszönöm. Értem, hogy mire gondolsz, de a versben pont nem sikerül. Hiába szárnyal, hiába volt adott rá a lehetősége, odafönt, mikor nyeregben van, a legkönnyebb elveszítenie azt ami ott tartotta.
Kicsikinga2012. január 7. 13:34
''szárny nélkül landol
a szárnyaló madár. ''
Sikerüljön neki!!