Szimler M. Sydonia

Sátán napja

Csendes az utca apraja-nagyja
Mindenki édes álmát alussza
A nap is ráér ébresztőt fújni
Kakas sem készül kukorékolni

Ekkor a kutya szeme felpattan
Álom belőle végleg elillan
Játszani támad éppen most kedve
Kutat az udvaron önfeledve

Sarokban talál egy üres flakont
Elhelyez rá egy jókora pofont
Az idill véget ért, megtört a csend,
Több ember van már az utcában fent

Fáj az ébredés, dühöng a gazda
Még legalább két órát alhatna
Száját elhagyja pár durva szitok
Hogy mit mondhatott már az sem titok

Az eb összes felmenőjét szidja
Közben álmosan az ajtót nyitja
Kajánul pislog messziről a dög
Szemében ott táncol a kisördög

Miután a gazda kidobta a flakont
Bement és az ágyból nézte a plafont
Már éppen álom jönne szemére
Mikor rákontráz az utca réme

A fejmosás nem sokáig tartott
Lábasa a garázs falán landolt.
Nagyot szólt, majd kigurult az útra
Fülénél fogva pörgeti újra

Belendíti jobbra aztán balra
Messze repül, pattog mint a labda
Tolja még az aszfaltozott úton
Ébersége most járhat a csúcson

Őrjöng az ember rohan kifelé
A roti meg az ólba befelé
A düh szava erre igen kevés
Kinéz neki egy alapos verés

Ki se jön többet rossz lett a kedve
Szitkot mit kapott, nem tette zsebre
Végre csend lett, elaludt a kutya
Ásítva rogy ágyba a ház ura

Épp hogy elaludt, csörgött a vekker
Szikrázó nappal kelti a reggel
Megy a tükörhöz karikás szemmel
Öntözi magát jéghideg vízzel

Kávézik, öltözik, munkába indul,
Mérge már elszállt arca kisimul
Veszi a kulcsot, zárja az ajtót
Kelti az ebet ki hangosan horkolt

Hozza a lábast, tesz neki enni
Bosszúból ő sem hagyja pihenni
Homályos szemmel néz fel az állat
Nagyot ásítva, pislog még párat

Egyedül marad, övé az udvar
Mindenhová nagy lyukakat kapar
Kapuhoz fekszik mikor megunja,
Várja a postást, sunyin lapulva.

Jön is az öreg, még semmit nem sejt
A kapu alja, nem tudja mit rejt
Levelet fogva, nyomná a csengőt
Mikor a Sátán üvölt rettentőt

Zsebeiben egy fillér sem maradt
Százhúsz ősz hajszállal lett gazdagabb
Kutyulink boldog, csóválja farkát
Teljesítette mára a dolgát.