Szerző
Vers

A verset eddig 421 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. január 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Hosszú L. Andrásné

Miattad hazudtam...

Tudtad, hogy bohóc vagyok?
Néha magamon kacagok.
Ha lelkem már sír ott belül,
Énem a porondon örül.
A közönség felállva tapsol,
Bennem a kettősség harcol.
Mosolyt varázsolok arcodra,
Pedig szívem össze van karcolva.
Hegedűm húrja már szakadt,
A te lélegzeted elakadt,
Nevetve mondom: - van másik...
Lelkem sír, de nem látszik.
Ha kialudtak a fények,
A porondon egyedül vagyok - félek...
Félek szembenézni magammal,
Tetteimre ne gondoljak haraggal.

Miattad hazudtam boldogságot,
Hogy nevess, s szeresd a világot.
Hidd el, az élet csak játék,
Hol a zaj egyszer dallá vál még.

2012. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


hova(szerző)2015. január 20. 17:03

Köszönöm a figyelmeteket!
Szeretettel üdv:hova

Vargazlajos2014. augusztus 10. 09:37

Ilyen az ember, a másik kedvéért boldogságot mímel, hogy szeressék, hogy szeresse a világ.
Szép versedet örömmel-szívvel olvastam!
VZL

szalokisanyi12012. június 24. 22:48

Gratulálok! Tetszett!

tucsok1232012. január 24. 17:51

Én is sokszor éreztem már hasonlót. Nevetni, mikor legbelül fáj. Nehéz. Jó kis vers lett! Grat! :)
*Tücsök*

Kicsikinga2012. január 24. 15:09

Nagyon szép verset írtál! Szép is és Vers is!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom