KicsiLélek
Drága kicsi lélek! Igen nehéz az élet.
S néha úgy érzed, nem tudod, hogy éljed.
Sajog a szíved, ha fáj, s gyötör a magány,
Nagyot dobban már pár találkozás után.
Szüntelen ütemre ver, hisz sohasem fárad,
Drága kicsi lélek, ugye érzed a szárnyad?
Ott van az ing alatt, már nem csapkod, marad.
Pedig lekötve sose száll, kicsi lélek repülj már!
Tudod te mi bánt, legyen erőd megtenni.
Kimondani, megmutatni, s nem feledni.
Építs! Nézz! Szólj! Közölj és láss még!
Kicsi lélek rohanj! Mondd, mire vársz rég?
A boldogságod kutasd! Már tudod mi az:
hisz végig Rá gondoltál a sorok alatt.
2012. január 28.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Berta_Reka(szerző)2014. március 20. 14:19
köszönöm szépen!
francishsmn2014. március 17. 11:52
szépek és őszinték a tartalmaid, gratulálok ehhez a versedhez is!:)
Gabi
francishsmn2014. március 17. 11:47
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Berta_Reka(szerző)2012. május 3. 15:35
:)
BZ2012. május 2. 23:38
Bambi, jók a megérzéseid, tudod.