Szerző

Tolnai Sándor

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 526 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. február 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tolnai Sándor

Visszaemlékezés

A fasor, ahol sétáltunk tartózkodón,
már nem emlékezik.
A szélhordta levelek
zizegőn, elfeledve idézik
feszült pillanatát örömömnek.
A város riasztó zaját szenteli
rohanó tömegének, pillanatnyi
boldogságom őket nem érdekli.
Tették, mint mindig,
amit tenniük kellett,
s elmentek, mint mindig,
egy gyötrődő szív mellett.
Nem vették észre,
miért is figyeltek
volna a tiszavirág-életű fényre.
Nem irigyeltek,
tudták előre, egy hűvös szó,
egy visszahúzott kéz
örökre megöli a gyertyafényt.
Sivár sötétség néz
majd farkasszemet vele,
s ez lesz neki az utolsó tele.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2012. február 3. 15:59

Szép lett!
jocker/Kiber/Feri

Kicsikinga2012. február 2. 17:37

Szép verset írtál!

Harsanyi2012. február 2. 16:58

Tetszik. Gratulálok! Móni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom