Szerző
Vers

A verset eddig 678 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Csizmadia Tamás

A Fa

Van egy érzés, mely mélyről tör fel,
Akár a gyökér, sorsa fához kötve,
Terjeszkedik alul, lenn a felszín alatt,
Észrevétel nélkül lassan, halkan halad.

S ahogy feltör, vastag törzzsé növi ki magát,
Minden évben belevés egy újabb haránt.
Nem gyengíti se szél, sem vihar,
Amíg él, ápolja zivatar.

De van, mi lassan felemészti,
Az idő mely a háncsot készíti,
Ha nincs, ki foglalkozzon vele,
Nem marad más, csak a levele.

Van, kinek bőven elég a levél,
Pedig messze nincs olyan kemény,
Mint a törzse, mely nem éretlen,
Nem cseréli magát ősszel, évente.

Ha eljő, kinek a törzse kell végre,
Nem ellenkezik az öreg fa kérge,
Ismét erős lesz az érzés, mely a múlt volt,
De addig is a remény éljen, s ne múljon!

2008. június 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Manuela2009. szeptember 18. 22:35

''De van, mi lassan felemészti,
Az idő mely a háncsot készíti,''
Nagyon tetszik! Hogy miket nem lehet kihozni egy fából...:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom