Szerző
Gegő Rebeka

Gegő Rebeka

Életkor: 37 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1761 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. február 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Gegő Rebeka

Kéz a kézben...

Monoton jönnek-mennek a napok,
A rém éjszakák s a bús nappalok.
A "párok napja" buzgón díszeleg,
Fojtogat rút magányom - szenvedek.

Idős, fiatal kéz a kézben jár,
Az én kezem szorítja: a magány.
Van kinek a sors csak ennyit adott,
A kézfogás ábrándja már halott.

Körülölel s felemészt a kétség,
Eltorzult a világ! - A tisztesség,
S az emberség, már silány semmiség.

Ma már mit sem ér a tiszta jellem,
Kiben nincsen báj és nincsen kellem,
Az alulmarad a magány ellen.

2012. február 13-14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ginuci892012. augusztus 19. 12:38

Nagyon szép szonett lett, tetszenek a rímek. Az utolsó sorok nagyon tetszenek, való igaz, amit elmondtál nekünk.

Szeker_Gyorgyi2012. február 28. 20:15

Szomorú sorok. Sajnos a magány sok ember társa. Szeretettel, Györgyi

kterezia2012. február 19. 12:17

Azt hiszem most túl sötéten látod a világot.

Harmatlotte2012. február 15. 12:38

Bús-borongós szív-szonett. Sajnálom, ha így látod és érzed, de hidd el, mindenkinek van másikfele, és rá lehet találni... :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom