Kell a bánat!
Széles Kinga: Könnyűn
(Parafrázis)
Bánatod, ha elhajítod,
elveszíted mindened.
Azt az időt visszasírod,
mikor terhe int neked.
Vállaid csak sóvárognak,
keresik a súlyokat,
lábaid is tántorognak,
siratják a csúcsokat.
Hisz a csúcson ott az emlék,
könnyes lehet a szemed,
újra él a régi vendég,
meghitt percet tölt veled.
Bánatod, ha elhajítod,
üres lesz az életed!
Nem múlik el soha kínod,
sírig üldöz tégedet.
2012. február 9.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
stapi(szerző)2012. február 29. 08:27
Kedves Irén, köszönöm szépen, hogy meglátogattál!
Szeretettel: István
irenfi2012. február 28. 21:48
Kedves Stapi!
Amíg nem ismerjük a bánat és szomorúság érzését,addig nem ismerjük fel az igazi boldogságot és szeretetet:)
Üdvözlettel Irén
stapi(szerző)2012. február 22. 19:46
Köszönöm szépen Erzsébet, hogy meglátogattál!
kistaker2012. február 22. 18:41
Kedves István, igazán tetszik versed, és teljes valóság amit írtál, mert a bánat is kell, az öröm csak úgy lehet teljes, gratulálok, Erzsébet
stapi(szerző)2012. február 21. 14:02
Kedves Feri, köszönöm, hogy időt szakítottál versemre! Üdvözlettel: István
leebfeco572012. február 21. 12:17
Köszi a bölcsességet!
Bár én kicsit most inkább eldobálnék párat, :)
de tény, hogy furcsa mód az üresség van nélküle!
Üdv: feri
stapi(szerző)2012. február 21. 12:09
Köszönöm, hogy nálam időztetek! István
10082012. február 20. 18:27
Jó kis parafrázis, nagyon frappáns és bölcs
Gratulálok!
Zsuzsa
Törölt tag2012. február 20. 16:07
Törölt hozzászólás.
szzs2012. február 20. 14:52
Bölcs, kedves István! Ha nem ismerjük a bánatot, honnan ismernénk fel és értékelnénk az örömöt? Gratulálok! ZSuzsanna
stapi(szerző)2012. február 19. 13:43
Köszönöm szépen mindkettőtöknek a látogatást! Szeretettel: István
kterezia2012. február 19. 09:09
Jól állnak neked ezek a parafrázisok.
A nehézségek megedzik a lelket.
Törölt tag2012. február 19. 06:46
Törölt hozzászólás.
stapi(szerző)2012. február 17. 16:27
Köszönöm szépen a látogatást, kedves Györgyi és Csegő!
Egyetértek Györgyivel! Csegő, a Te véleményed is megállja a helyét - a helyén. Úgy gondolom, az Úr nem épp erre gondolt, amikor ezt mondta. :)
Szeretettel: István
cseg762012. február 17. 16:18
Hát az emlékek visszajárnak, akarva-akaratlanul
pedig Jézus megmondta aki a kezét az eke szarvára tette ne tekintgesse hátrafelé!
De mi gyarlók vagyunk ugyebár!
Garatuláció a vershez!!:)
Szeker_Gyorgyi2012. február 17. 15:27
Kedves István, jövőnknek ismernie kell múltunkat, legyen az bármennyire is szomorú. Nagyon szépek soraid , mint ahogy az eredeti is. Szeretettel, Györgyi
stapi(szerző)2012. február 17. 13:31
Kedves Kinga, nincs mit megköszönni. Az igazságot írtam, ezzel bizonyára mindenki egyetért.
Kicsikinga2012. február 16. 20:24
Meghatódva köszönöm meg szép gondolataidat!
stapi(szerző)2012. február 16. 19:59
Köszönöm szépen, hogy olvastátok és örülök, hogy értékelitek!
Kedves Kinga, örülök, hogy nem adtad fel! Szüksége van a világnak a Te nagy-nagy lelkedből születő versekre! Örömmel gondoltam tovább versedet!
Kedves Kata, épp azon gondolkodtam, kell-e valami magyarázatot adnom az esetleges kérdésekre, kritikákra. Megelőztél. Ugyanezt tudtam volna elmondani. Köszönöm szépen!
Szeretettel: István
19702012. február 16. 18:26
Jó, tetszik! És mennyire bölcs: kell a bánat! Is...Bánat nélkül honnan tudnánk milyen az öröm?hogy tudnánk igazán örülni az örömnek? fény és árnyék! mindkettőnek helye van bennünk...az a művészet, hogy arányba tudjuk hozni.
Az ember megy-mászik a csúcsok felé csapásokon át és ha felér nem maradhat ott örökké, és csak lefelé visz az út...hogy aztán újra felfelé törekedjen. Talán az örömöt akkor tudjuk leginkább megbecsülni, ha magunkban hordjuk az odavezető utat.
Gratulálok!
pete572012. február 16. 18:20
Kell a bánat.... de jobb lenne csak itt, a versben.
Gratulálok soraidhoz!
Margit
Kicsikinga2012. február 16. 17:23
Nagyon érdekes olvasnom az én soraimnak átdolgozását és köszönöm ,hogy leplezetlenül elém tártad a te lelked aspektusából keletkezett gondolataidat kedves István!
Válaszom oly sok lehetne, hogy több nap sem lenne elég hozzá,ezért csak pár mondat.
''Hangját a bánat, már
Rég a csendnek adta,
Keservnek könnyeit
Mosollyá tagadta. ''
Ha nem barátkoztam volna meg azzal, ami sorsomul adódott, akkor már nem élnék.
Így eldöntöttem, hogy jó viszonyban, elégedetlenkedés nélkül fogadom,sőt megköszönöm az élet minden napját.
http://www.poet.hu/vers/49278
Megtisztelő számomra ez a parafrázis!
helszlo2012. február 16. 16:40
Szép, és bölcs versedhez szeretettel gratulálok!
stapi(szerző)2012. február 16. 14:16
Köszönöm szépen Nektek a látogatást és a hozzászólásokat!
Törölt tag2012. február 16. 13:36
Törölt hozzászólás.
szalokisanyi12012. február 16. 12:15
Bizony a szomorú emlékeket is meg kel őriznünk, mert ha elhajítjuk,vissza járnak kísérteni!
LIne2012. február 16. 12:04
Egy gyöngyszem az eredeti is!
Boldogsághoz a lét útja bánattal van kikövezve, bánat-lámpás fénye nélkül a boldogság eltévedne.
Jól el van találva.
Gratulálok szeretettel.
Viski_Attila2012. február 16. 11:35
Nagyon tetszik.