Brassói szerelmesek
Álmodtam egy kedveset,
virágszirmost, mézeset.
Tarka rétet, s rét ölén
szerelmespár: Te meg én.
Fűben fekszünk, s nézegetjük:
felleg úszik el felettünk.
Madárdal száll, virágillat
simogatja vállainkat.
Ám a felhő partot ér,
fodraiból vihar kél.
Beborít a borulat,
róka kerget kisnyulat...
Felébredek. Álom volt csak.
Hozzád bújok, megcsókollak.
Két karodat körém fonod,
szíved lángja bennem lobog.
2010. május
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
eerika2013. február 11. 10:31
Gratulálok nagy mosollyal! :)
szalokisanyi12012. április 6. 16:06
Nagyon kedves szép vers!
Törölt tag2012. március 23. 13:28
Törölt hozzászólás.
19622012. március 2. 22:48
Kedves, szép sorok, Jólesett olvasni!
Szívvel viszem! Gratulálok szeretettel! Vali
Sas532012. március 2. 15:51
Ugye milyen jó, hogy csak álom volt a borulat?
Szép versedhez gratulálok. Várjuk a többit kedves Katalin.
Maydream2012. március 2. 11:46
Kedvenc lett,köszönöm! :)
Kicsikinga2012. február 20. 12:16
Aranyos, kedves, szerelmes!