Szerző

Péderi Gergő

Életkor: 23 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 298 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. február 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Péderi Gergő

Rohanás a ködben

Álmodtam valamikor régen,
S most valamiért felrémlett bennem,
Amint vörös cseréptetőn állok,
S a lakótelep, mit szemem még nem látott,
Egy gondozott parkot ölelt gyengéden körbe,
Mint szerető anya, a gyermekét védve.

De lecsúsztam fentről,
Direkt vagy tán véletlen,
S új táj tárult szemem elé,
Megdöbbentőn s hirtelen;
Köddel takart út, körötte csupasz fák,
Félelmet érzek; bár a kezemet fognád.

Rohantam előre, egyenest a ködbe,
Csak szürke homályt láttam magam körött körbe,
Rohantam előre, egyenest a ködbe,
Rohantam csak mindig, körbe és körbe...

Hideg, betonfalú épület,
Oldalán egy ajtó.
Retesz nyílik, belépek,
A tűz halkan pattog.
Nem tudom, hol vagyok,
Jó volna maradnom,
Itt szerettek engem,
De mégis kiléptem az ajtón...

Vissza a ködbe,
Melegből hidegbe,
Fényből a sötétbe,
Mennyből a Végzetbe,
Ma már bánom,
Hidd el ezt nekem,
Akkor még nem tudtam,
Igazi kincset ez jelent.

S rohantam újra, előre a ködben,
Csak szürke homályt láttam magam körött körbe,
Rohantam előre, egyenest a ködbe,
Rohantam csak mindig, körbe és körbe.
Rohantam előre, egyenest a ködbe,
Csak szürke homályt láttam magam körött körbe,
Rohantam előre, egyenest a ködbe,
Rohantam csak mindig, körbe és körbe...

Fáj az élet,
Fáj itt legbelül,
Fáj minden szó,
Fáj kegyetlenül,
De érzem ki kell mondanom,
Titkolnom vétek,
Tudnom kell neked
Mindent, amit érzek...

Úgy érzem, egyedül maradtam, talán örökre,
S most rohanok csak újra, előre a ködben...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


peterheidi2012. február 23. 18:36

Kedves Gergő,
tiszta és őszinte érzésíd érintettek anyai szívemet;
kerlek fogadj el tőlem egykor fiamnak irt sorait, aki most már ferj s egy gyönyörü 11 hetes Bogi- lánynak az apukája...
- Ne félj, ha fúj a szél, s patak mossa az arcadat,
mert, várnánk e a Nap áldását?, ha sose éreznénk hiányát!...-
sok napsütötte napokat kivánok Néked, Heidi :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom