Szerző

Kárpáti Tibor

Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 462 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. február 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kárpáti Tibor

Kirké

Nem bűvölhet el ármányod, se mérged.
Kéjek Kirkéje, vágyak boszorkánya!
Kertedben turkált oly sok kan ormánya,
nyáladzó ártány én nem leszek érted.

De esküszód zeng a fűszeres éjben,
mézborod, ajakad nyoszolyádra hajt:
vívni kéjben edzett karddal a párbajt.
S egyre csábít, hogy éltem itt leéljem.

De nincs maradásom! Vár valaki más:
az asszony, a gyerek, az uralkodás.
S az Alvilágban sem jártam még sosem.

Tested szövetébe már beleszőve
a jövő: a fiú, aki felnőve
elhoz szigetedre úgyis, kedvesem.

Bár az Odüsszeia nem említi, egy görög mítosz szerint Kirkének fia születik Odüsszeusztól: Télégonosz. Télégonosz felcseperedvén elindul megkeresni apját, de egy félreértés miatt, véletlenül megöli őt. Odüsszeusz holttestét Aiaié szigetén temetik el

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


GKinga2012. február 28. 16:47

Hú, Kirke... Valóban nagyon ellentmondásos volt, vagy inkább mézes-mázos a kezdetben, és vaskezµ uralkodónô.
Annyi férfiút elveszejtett! De miért is ilyen a vers vége? Ez a Bibliai Sámson történetre emlékeztet atekintetben, hogy ott is egy hölgyemény édes bája, vonzása csak megnyeri magának ôt, pedig Sámson is minden lehetséges módon tartani akarja magát, amit megígért hµségesen az ¦rnak. Igaz, hogy végzetes sorsa ellenére is beteljesítette, amit rábíztak. Az utolsó pillanatban még egyszer áthatja az az isteni erô, amiben senki más nem részesülhetett, és egy egész templomot (ha jól emlékszem) kimozdítva a helyébôl ráborítja a több tízezer katonára és fogvatartóira, így azt gondolom evvel nem vész el a küldetése.
De hogy mit is akarok evvel mondani... A csudába Kirkével, a szirénekkel, meg az ilyen bájos külsejµ, de mérget tartogató lényekkel! ¦gy szeretném, és olyan örömmel töltene el, ha az emberiség sem kanyarodna el ilyen veszedelmet szignáló mellékutakra...

anci-ani2012. február 24. 10:31

Szép szerelmi vívódás: ''igenek'' és ''nemek''.
Nagyon jó vers. Gratulálok!

Kicsikinga2012. február 24. 09:35

Szép a versed!

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ