Szerző

Samu

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1323 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. június 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Samu

Eszembe jutottál

A felhőket nézve csak rád gondolok,
Vörösen izzik még a napkorong,
Mígnem az alkony elmossa tüzét,
Nem látszik már csak sötét messzeség.

Egyre forgolódom ágyamon heverve,
De az éjszakának nincs altatni kedve,
Ébren tarja szemem a csillagos égbolt,
Melynek útvesztője ezer világot hord.

Hosszú órák telnek míg láthatlak téged,
Tűnődő nappalok és álmatlak éjek,
Egyre csak azt várom mikor jössz felém,
Mikor látom arcod amely csupa fény?

Mikor foghatom meg piciny kis kezed?
Mikor mondhatom, hogy olyan jó veled?
S ha az órák gyorsabban múlnak,
Boldog percek lábamhoz borulnak.

Válasszunk csillagot fenn a sötét égen!
Utazzunk együtt mindig kéz a kézben!
Egy legyen szerelmünk, amely mindig bízik,
Mint egy rózsaszál mely örökké nyílik.

Sűrűn kavarog érzelemnek árja,
Csapongó gondolat elmémbe zárva,
Érzés mely legyűri most a józan észt,
Mégis jólesik egy simogató kéz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


magdus2018. augusztus 28. 10:48

Nyílik még az a rózsaszál? :)

magdus2016. augusztus 23. 11:23

Érzelemmel teli versedhez szívből gratulálok. Kár, hogy már csak ritkán írsz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom