Szerző

Balázs Márta

Életkor: 26 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 394 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Balázs Márta

Lélekszakadék

Magamra hagysz, eltaposol,
Szennyes lelked egy elkínzott mosoly,
Ármány folyik ördögi véredben,
S hogy megfulladok, nem véletlen.
Megfojtasz a szavaiddal,
Az öleléseddel, karjaiddal,
Húsomba vágsz, mint kegyetlen penge,
Hátba szúrsz, ez léted eleme.
Eltaszítasz, lecserélsz,
Csak ekkor érzed igazán: élsz.
Mégis minden egyes sebbel,
Minden régi, fájó heggel
Megbocsájtok, rád mosolygok,
Meglátlak, feléd rohanok.
Azt kívánom, bárcsak lenne
Bárki, ki tőled megmentene.
De hiszek a sorsban, a megváltó erőben,
Abban, ki majd eljön, s elvisz előled.
Addig csak várok, hozzád beszélek,
Azt mondom, vigyázz, mit megérdemelsz, eljön. Teérted.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Art(szerző)2012. március 26. 15:16

köszönöm:))

okocsa2012. március 26. 04:50

igazán különleges vers.. pazar címválasztás, pont amiatt figyeltem fel a versre. csalogatott, hogy elolvassam. :)

Art(szerző)2012. március 5. 14:53

Nem minden versemet kell szó szerint érteni:) Néhány,mint például ez is,csak egy érzésről szólnak.

Harsanyi2012. március 2. 15:02

Ajjaj.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom