Orosz Erika

Születésnap

Kinyílt a virág a bokron,
Mint vattás hó a téli fákon,
A város ege viharoktól zajos.
Göncöl szekerei fenn, magasan
Rám fénylenek madár dallal,
Már változik a tavasz.

Szép is a tél, fagyott tavak,
Lebegnek darabjai whiskys poharamban,
S ég a torkom, szép is ez a nap,
Bánatom elrejtem, nem szabad sírni,
Fontos nekem a ma, nem kell búsulni.

Jobb lenne, ha szebb lenne az út,
Talizmánom lenne a búcsú,
A város pora nem festene rútul...
Csak a hinta ringat - de szeretem!
Italom megoszthatnám most veletek.

Emelem hát egyedül az olvadt,
Formába öntött homokot majd
Rátok, rám, virágzó bokorra,
Énekelje velem a szél,
Hangom még valamit mindig ér;

Élj soká, Ígéret hava,
Éljen minden elénk emelt fal,
Éljen e utca, a sok arc,
Legyen! Sors, neked emelem
Neked szánom, kihívásod legyen
Minden boldog percem.

Élj soká, és éljek én,
Rólam szól e nap, e fény,
Legyen... az ünnep ma csak az enyém.
Kopik a kép, javítsd a hibád,
Így éljünk túl minden csatát.

Hát éljen minden égig érő hegy,
Jégesőtől tört üveg,
Minden emlékező seb,
Éljél te is, mint ravasz hiba,
Éljen minden gonosz bestia!

S éljünk mi is soká, így legyen,
Poharam nem csak rám emelem,
Legyen tőlünk jobb és szebb,
Minden majd rólunk szóló dal,
Mert már tudjuk, így vagyunk mi magasan,
S egy nap ránk emlékezzetek majd!