Szerző

Ködmön Levente Gergely dr.

Életkor: 48 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 294 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Ködmön Levente Gergely dr.

A kép

A kusza képen végignézek.
Fekete vonalak siklanak a vörös csíkok metszésében.
Tarka fodrok, bokrok lépnek.
Mintha a lávacsíkok reteszt fogva kérnének a gépnek.
A piros sóhajtások.
Tele vannak a pici, sötét pontok által vezérelt ácsok.
Néhol fel- és lecsuklanak a sátrak.
Ledőlnek és felállnak hitet adva egymásnak.
Aztán a kontúrok is nyersek.
Fulladó hörgésbe esnek a képen az elvékonyult keservek.
És néha úgy világít, éget,
hogy a néző világ nem mer vele együtt nézni véget.
A rendszertelen kanyarok.
Sivatagban vesző nyoma mondja némán: akarok!
Talán egy hamvas ló emelkedik ki?
De ezt csak én látom, és mást lát ő, és mást mindenki.
Most olyan az ábra,
mintha a rossz lenyomatról csöppent volna vércsepp rája.
Megint más messziről a látvány,
olyan mintha a fekete és vörös tengert összeráznák.
Lehet, hogy gonosz ez a festmény,
de legalább igaz hitű mindent mondó ócska remény.
Lehet, hogy gonosz ez a festmény,
de legalább nem szúr, nem hív, nem csókol, csak vágó, kemény.

1993. március 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mikijozsa2013. október 15. 14:17

Alázattal tekintettem alkotásodra és jónak találtam

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom