Szerző

Palotai Petra

Életkor: 27 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 376 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Palotai Petra

Emlék

Felhő sír a pályaudvaron,
Szótlanul szipog egy padon.
Könnyei egy helyre gyűlnek,
Nyoma lesz az esőzésnek.

A pocsolyában halott a fájdalom,
Tetején tükröződik a bárányfelhő-halom.
A Nap sugarai is megcsillannak rajta,
Az esőcseppeket rég magába zárta.

Koszos víz már csak, ami megmaradt.
Zavarossá válik, ha beletaposnak.

Nyugodt most a pocsolya,
Felhők s napsugarak otthona,
De lassan ez semmivé válik,
Kis cseppeket a Nap felszárít.

Az egykor nagy víztömeg emlék marad csupán,
Most csak apró víztükör kihalt homokutcán.
Egy kérdést még hagyott maga után:
Te a Nap vagy? Vagy a pocsolya voltál?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pplord92(szerző)2012. március 20. 21:53

Nagyon szépen köszönöm! A mély gondolatot illetően pedig igen, annak szántam. :) (Takarítottam a szobámban, és megtaláltam egy csomó régebbi versem, és szörnyűek voltak, de ez is ott volt, és ehhez legalább merem adni a nevemet...) :)

Törölt tag2012. március 18. 17:31

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom