László Márta

Hangya-boy

A szorgalmas hangya, hogy megdöntse rekordját,
nem érdekli többé a volumenkorlát,
nem gondol már mással, csak az eredménnyel,
hordja a gabonát reggel, délben, éjjel.

Remegő inakkal cipeli a terhét,
félreteszi minden örömét, keservét,
csak az asztag nagyja gyűljön a kamrába,
rivális hangyaboly nem kis haragjára.

Bajusza lekonyul, szandálja elszakad,
de a magtárában gabonahegy dagad.
Résnyi helyen alig-alig fér be elnyűtt zsákja,
- "Vizet asszony, vizet!" - hörögi zihálva.

Csak egy kortyot loccsant a poros gégére,
könyörög a neje - "Pihenni is kéne!" -
- "Pihenni, pihenni!" - mordul rá a párja,
- "Más álljon dobogónk legfelső fokára?
Most veszítsek talán, mikor célba érek?
Csak még egy hangyányi kis türelmet kérek!
Négy-öt fordulóra bírom még a szusszal,
megelőzöm őket három hangyahosszal."

Így is tesz s keményen megszorítja öklét,
de az első helyet nem adja át önként.

Ott van az emelvény, diadalnak helye,
ez a hangyagyőztes legnagyobb ünnepe.
Lábra állni nem bír a nagy fáradtságtól,
segítséget vár a népes rokonságtól.

Meddig a szem ellát, nyüzsög a sok vendég,
- "Éljen, éljen!" - zúgják, ez az év csodája,
messze földre hírlik hangyánk kitartása.

Rogyadozó térde alig bírja súlyát,
hangyafi testvérek húzzák is, meg tolják.
Felér az emelvény legfelső fokára,
ez élete csúcsa, legfőbb boldogsága.

Magasról tekint le az éljenzőkre,
nem gondolta, itt lesz hangya léte vége,
azt rebegte még, hogy - "bizony ez megérte!"
Utolsó sóhajjal, lelkét kilehelte,
- "érdemes volt győzni?" - ki-ki ezt kérdezte.

Szolgáljon nekünk ez végső tanulságul,
nem biztos, hogy vesztes, aki kullog hátul.
Hangya szorgalmunkkal, ha túlzásba estünk,
nem diadalunk lesz, sokkal inkább vesztünk!