Szerző

Czimrák Annamária

Életkor: 27 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1020 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Czimrák Annamária

Végső búcsú

Már mi egyszer megváltunk,
De szívünkben tudtuk, újra látunk.

...

Mint minden nyári alkonyon,
Mikor a kertben szorgoskodom.

Áttekintve, kedves kis udvarodra,
Megtelt szeretettel szívem minden zuga.

Neked, nem volt gyermeked,
Ezért az utca apró népét szeretted.

S ha kertedbe vetődtem néha,
Kezembe hullott fádról a szilva.

Adtad, s nem kértél érte semmit,
Köszönő szó, számodra megért ennyit.

Mindig kedves, odaadó voltál,
Az életről s jóról oktattál.

A halálról egy rossz szót nem szóltál,
Soha semmiről nem panaszkodtál.

Csak megálltál a kapualjban,
S néha eltűntél az alkonyatban.

Emlékszem a kutyával perlekedtél,
S mindig megéreztem mikor sütöttél.

Kedves emlék, életem része,
S azt hittem, én bolond, hogy nem lesz vége.

Már mi egyszer megváltunk,
De szívünkben tudtuk, újra látunk.

Most azonban, már nem állsz a kapualjban,
Örökre eltűntél az alkonyatban.

Talán még kedvesen visszanéztél,
Hogy s miként éltél.

Lehet, nem volt gyermeked,
Én mégis könnyek közt, Rád emlékezem.

2012. március 20.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom