Szerző
Surányi Szabolcs

Surányi Szabolcs

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 464 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Surányi Szabolcs

Lángok

Vihar dúlt lelkemben,
Míg meg nem érkeztél,
Szenvedő szívemben
Rögtön megfékeztél

Mindent, mi ártott.
Egy évtized sebzett,
Minden nap vágott,
S a magány emésztett.

Megtanított az élet,
Hogy erősebb legyek,
Mi nem pusztít el végleg,
Erősebbé tehet.

Mégis feladtam végül,
Jött értem a halál,
Meghaltam legbelül,
Te új életet adtál.

A szikra mára tűz lett,
Véremben izzik lángja,
Forrósága éltet,
S elsodor az árja.

Nem fáj semmi, ha velem
Vagy, érzem, hogy létezem,
Te vagy a levegő nekem,
És érzem, hogy lélegzem.

Lángolj velem, hogy érezzem,
Nem hiába véreztem,
Hogy eggyé váljon a két elem,
S bú minket ne emésszen.

Lángoljunk együtt, érezzük,
Hogy nem hiába adta az élet,
Hogy a veszélyektől megvédjük
E szép lehetőséget...

2011.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


skullsnake(szerző)2014. szeptember 23. 19:34

Köszönöm. :)

szalokisanyi12013. május 17. 02:11

Nagyon szép vallomás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom