Szerző
Balogh László Ippon

Balogh László Ippon

Életkor: 61 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 346 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. március 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Balogh László Ippon

Reggel a Buszon

Reggelente, mint őszi, bágyadt legyek,
Fáradtan sietnek a buszra az emberek.
Riadtan meredő álmos, véreres szemek,
milyen álmosak még ilyenkor az emberek.

Hátul egy szemüveges úr mindig könyveket búj,
Balra, előrébb egy molett nő német leckét tanul.
Mindég vidám roma gyerek székről székre ugrál,
Hála Istennek, le is rakják Paradicsom pusztánál.

Egy, csak egy ember van talpon a vidéken,
A Gépész. Nyomja is a gázpedált keményen.
Hegyek között, völgyek között bátran tekereg,
Szép a vidék, tetszik neki a táj, vidáman nevet.

Kanyargós hegyi úton Kamion jön szembe,
Épp hogy elfér a két monstrum, de csak élire.
Dombok, rétek, hegyek zöldes tarka új ruhája,
Tavasz borult a tájra, s gondolni lehet már a nyárra.

Reggelente, Závodnál felszáll egy tehenész,
Arrébb, a karámban a csorda unottan legelész.
A piszkos ablakon kilesve látjuk az egészet,
Szép lassan elmarad mögöttünk a tehenészet.

Tevelen, a jó öreg, romos Templom messziről integet,
Leomlott falai, padjai közt a fájó mulandóság vert gyepet.
Templomok, mint tortán a habok, díszítik az alvó falvakat,
És a zöldellő mezőkön legelésző szarvascsordák ballagnak.

Édes, álmos kis Völgység - Hegyháti falvak,
Mint játékos óriás által szétszórt dobókockák,
Takaros parasztház, baromfik, tornácos sváb házak,
Kacsalábon álló paloták teszik meghitté a tájat.

Kanyargó hegyi utakon robog buszunk tova,
Gyomrában az álmosan pislogó utasok sora.
Előttünk döcög egy traktor, mögötte minden csupa por.
Ablakunkon bekígyózva por lep el, mint jótékony lepel.

Nagy dumás suhancok ugratják egymást,
Bambulnak, zenélnek, vágnak elszánt arcot,
Fásultan évek óta vívják már ezt a reggeli harcot.
Sokszor látták, unják is, Kisvejkét, Zombát, Harcot.

Dorogon, Harcnál a busz megtelt idegenekkel.
Közelharc kezdődik, tülekednek, öledben ülnek,
Lábadon állnak, vége lett már az álmodó világnak.
Csak azt reméljük, hogy hamarosan leszállnak...

Szúrós szagok keverednek a suhanó táj szépségével,
Aggódsz, ma vajon beérsz-e, vagy megint elkésel?
Halkan csörgedező patak felett álmodozva mész el,
A szép Sió partja hűs, lombos fáival a távolban vész el.

Szekszárdra beérve siet a nép suliba, munkahelyére.
Letódul a sok elgyötört ember, kiürült a busz végre,
Csak egy törékeny nénike tipeg előre, örül, van helye,
Mint az ősi titkot, bizalmasan súgja a Gépész fülébe:

Fiam, de messze van Lengyel!!! ezt nem hittem én se!!!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sida2014. szeptember 12. 07:10

Jó témát találtál.Életszerű a környezet, útitársak jellemzése.
Si

ippon2013. november 30. 21:06

K0szon0m, Sarolta,kedves vagy! Egy even keresztül vivtam a reggeli harcot en is.. A szemuveges, k0nyvet bujo egyen en voltam..Csak leirtam egyik reggeunket..Nagyon kosz0n0m Neked!

dvihallyne452013. november 30. 20:07

Kedves László!
Szeretettel és szívvel gratulálok nagyszerű életképedhez!!Sarolta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom