Tanácstalan gyötrődés.
Van egy dolog, mely nagyon bántja lelkemet,
Úgy érzem, üvegbe zárva élem az életet.
Áttörhetném, de lennének rajtam üvegvágta sebek,
Az üveg csörrenését, meghallanák az emberek.
Ha maradok üvegbe zárva, a szívem szakad össze,
S gyenge lesz a lélek, hogy azt újra éppé kösse.
Pár embert megkérdeztem, hogy mitévő legyek,
Nem értették szavaim, s így nem segíthettek.
Ezért én nagyon szomorú és tanácstalan vagyok,
Az emberek a földön, talán mind siketek és vakok.
Bízva reménykedem, hogy egyszer tán erre választ kapok,
Vagy vérző szívvel üvegbe zártan, gyötrődve meghalok.
2004. május 23.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!