Szerző
Surányi Szabolcs

Surányi Szabolcs

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 329 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. április 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Surányi Szabolcs

Árnyepigramma

Csend. Ülök egymagam. Szívem szépen várja az órát
S fáj. Vörösen csöpögő cseppjei életemet,
Mint szakadó rongyot, mind vígan, boldogan hagyják
El. S a magány üres, bús csendje, sötétje temet.

Már régóta lepik feketén el lelkem az árnyak,
S kínoz a karmuk, elássák ködösen ragyogó
Szívemet; az csak tűri magában, csendben a vágyak
Nélküli és üres éltét. Sebesen lobogó

Lélekfoszlányom, mint bús kísértetek bíbor
Zászlaja, ring egyedül, mintha az élete nem
Lenne többé véges. Közben, mint ókori kóbor
Szellem, amit szürke démon tüzes ősi verem

Mélyén lángokkal éget, az képtelen ében
Börtöne lángjaitól elmenekülni...

2011.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12013. május 17. 02:15

Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom